Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 1995 - 2. (Balassagyarmat, 1995)

Tyekvicska Árpád: Adatok, források, dokumentumok a balassagyarmati zsidóság holocaustjáról

Május második felében háromszor, vagy négyszer volt a gettóban sorozás, amelynek eredményeként az összes egészséges 16-48 éves férfiakat elvitték munkaszolgálatra, a gettó tehát itt maradt 16 éven aluli gyermekekkel, 48 éven felüli férfiakkal és a nőkön kívül betegekkel. Azonban a nőket is elvitték munkára, nagyobb csoportokban mezőgazdasági munkára osztották be őket, úgy látszott, mintha a hatóság meg akarta volna menteni őket a deportálás elől, de valamilyen felsőbb parancsra vissza kellett hozni [őket]; nem tudtuk megállapítani, hogy ki adta ki a parancsot.

4 Május utolsó napjai egyikén nyomozó bizottság jött Gyarmatra az elrejtett zsidó vagyonok felkutatására. Ez a bizottság a szó szoros értelmében „kiverte" az egyes emberekből azt, hogy aranyait, vagy egyéb értéktárgyait hol rejtette el. Napokig tartottak bent embereket és éjszakánként egy pincében négyen-öten vertek egy embert addig, amíg ájultan esett össze. így pl. dr. Hajdú Ferenc olyan verést kapott, hogy leszállott a veséje és Auschwitzba már félholtan érkezett. Dr. Hegedűs Tibort ugyancsak úgy megverték, hogy mikor kijött, nem lehetett ráismerni. így a verésnél nem voltak tekintettel sem korra, sem nemre, mert pl. nagy verést kapott Kertész Miklósné és a 70 éven felüli Mühlráth Mór is, valamint az ugyancsak 70-en felüli Strausz Emil. Azzal is ijesztgették a zsidótanácsot, hogy amennyiben bizonyos ideig meghatározott mennyiségű arany nem gyűlik össze, akkor a gyermekeket és asszonyokat túszként fogják elvinni. Még a jegygyűrűket is elvették mindenkitől, később azután visszaadták azzal, hogy ajánljuk fel önként. Ez a nyomozó bizottság egész végig, talán egy nappal a vagonírozás előttig működött. Június legelején éjszaka csendőrök kopogtattak be minden házba egy nyomtatott cédulával, mely szerint 30 percen belül mindenkinek 50 kg-os csomaggal együtt el kell hagynia a gettót. A gettó elhagyása előtt minden csomagot átnéztek, mindenki testi motozáson esett keresztül és mindenkitől elvették megmaradt óráját, valamint élelmiszereinek egy részét. Meg kell hagyni, a nyomozást nőkön helybeli nők végezték.

5 A motozást magát csendőrök intézték, az erről szóló jegyzőkönyveket helybeli emberek vezették, motozás közben a csendőrök durva szavakat használtak, de nem vertek. A városi gettóban a helybeli rendőrlegénység emberségesen viselkedett, a rendőrtisztek ellenben nagyon komiszan és a csendőrök pedig a legkomiszabban. Nyírjespusztán, ahová kivittek bennünket, két nagy dohánypajtában voltunk elhelyezve 2000-2500-an, ebből cca. [circa = körülbelül] 1850 volt gyarmati és cca. 7800 vidéki, a munkaszolgálatosok nélkül. A betegeket szekéren, teherautókon hozták be. Meg kell hagyni, hogy amerre mentünk, az utcák teljesen üresek voltak és eltekintve néhány suhanc sértő megjegyzésétől, az ablakon át kinéző gyarmati polgárság könnyezett. Május 10-én hozták be a falusi zsidóságot, az egyes községek és egyes családok mellett kifejezetten tüntettek, így pl. dr. Lőwy Adolf mohorai körorvos úgy 4. A munkaszolgálatra lásd. a függelékben közölt holocaust-névsorra vonatkozó bevezetőt, a mezőgazdasági munkára vonatkozóan pedig a 13. számú dokumentumot! 5. Az eljárásra jellemző Dorogi Istvánné későbbi vallomása: „A nőket városi szülésznő ... motozta. [...] ...én nem találtam semmit, a méhbe nem nyúltam. [...] ...a méhet is meg kellett nézni, [a zsidókat] le kellett vetkőztetni. Én a hajat néztem, megtapogattam..." (NML XVII. 406. 4. 5. fol.) 152