Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 1995 - 2. (Balassagyarmat, 1995)

Tyekvicska Árpád: Adatok, források, dokumentumok a balassagyarmati zsidóság holocaustjáról

érkezett be, hogy mindenki hozott be falujából egy-egy bútordarabot külön szekéren, így akartak rajta segíteni. A nyírjespusztai gettóban nem gondoskodott senki sem elhelyezésünkről, sem élelmezésünkről, konyhalehetőség nem is volt, a pajták tűzveszélyesek voltak, nem is volt szabad tüzet gyújtani, mindössze az történt, hogy két nyitott latrinát állítottak fel, ahol a férfiak és nők elkülöníthetők sem voltak, de egyébként is tökéletesen nyitott volt. Néhány napig semmi sem történt, később kaptunk egy kazal szalmát és azon feküdtünk azután. Az első napokban itt a csendőrlegénység durva volt, később azonban a gettó parancsnoka, egy Tamássy nevű csendőrfőhadnagy, az itteni csendőrszárny parancsnoka segítségével nem engedte, hogy a csendőrség komiszkodjék, úgy hogy két-három nap múlva a bánásmód nagyon megjavult. A német gestapo kijött ellenőrizni a gettót, véletlenül én kalauzoltam őket, én voltam a tolmácsuk, fel voltak háborodva azon, hogyan vannak a zsidók itt elhelyezve. Ok utasították a hatóságot a latrinák elkülönítésére, konyha és betegszoba felállítására. Ennek dacára a zsidóság ott is fegyelmezett volt és mondhatni még jókedvét sem vesztette el. Az utolsó percig nem tudtuk, hogy mit akarnak velünk, hová visznek bennünket? Június 10-én de. 11 órakor kaptuk a parancsot, hogy írjuk össze azoknak a névsorát, akik elsőrendű közszükségleti cikkeket hagytak bent a városi gettóban, ezek csendőri fedezettel odamehetnek és elhozhatják a szükséges holmit. 12 órakor sorakoztatták az embereket és 1/2 1 órakor a csendőrség sűrű kordont vont a gettó körül közölvén velünk, hogy 1/2 2 órakor vagoníroznak, megyünk ismeretlen helyre. Röpirattal közölték a gettó lakóival, hogy mit vihetnek el magukkal, így pl. a fiatalok egy munkaruhát, egy ünneplőruhát, három rend fehérneműt, a nők egy rend fehérneművel többet és korlátlan mennyiségű száraz élelmiszert. Egy transzporttal vittek el kb. 2800 embert, ebben benne voltak balassagyarmatiak, a városi lakosság és a balassagyarmati járás zsidósága, azután kb. 100 losonci is. Losonc másik részét Illéspusztáról vitték (szintén Gyarmat mellett van), ahonnan az ipolysági gettó lakóit is vagonírozták. A betegeket, öregeket szekéren vitték a vonathoz, a többiek gyalog mentek. Egyegy vagonban átlag 70 embert helyeztek el, de volt vagon, ahol csak 68-an voltak, nemre, korra való tekintet nélkül. A zsidótanács kiosztotta az összes megmaradt konservet, szárazfőzeléket, kenyeret, lisztet, így mindenkinek volt elegendő élelmiszere. Tekintettel arra, hogy kánikula volt, megkértem Óriás Oszkár rendőrfogalmazót, aki a vagonírozást intézte, hogy minden vagonba vizet tehessünk be elegendő mennyiségben, kérésünket megtagadta, Korpánszky [helyesen: Porpáczy] csendőralezredes azonban, aki ezt a beszélgetést hallotta, lehordta a rendőrtisztet és utasítást adott, hogy minden vagonba azonnal vigyenek vizet. A csendőrlegénység erre a célra a zsidóságot akarta igénybevenni, de azután parasztokat hozattak és velük végeztették el a vízhordás munkáját.

6 A vagonok természetesen le voltak zárva és plombálva. A hőségtől időnként főleg az idősebbek elájultak, talán még a gyerekek bírták a legjobban az utazás fáradalmait. Legalább 15 olyan jelentést hallottam, hogy egy-két ember 6. A vízhordásban és a betegek szállításában a vasútállomásra kirendelt és a vagonírozás során mindvégig jelenlévő 8-10 főből álló levente egység is segédkezett. Parancsnokuk Pongrácz Elemér volt. (Népbíróság, Nb. 220/1945. 75. p.) 153