Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 1995 - 2. (Balassagyarmat, 1995)

Tyekvicska Árpád: Adatok, források, dokumentumok a balassagyarmati zsidóság holocaustjáról

Jelzet: Magyar Zsidó Levéltár DEGOB jegyzökönyvek 220. szám. A visszaemléke­zését a Deportáltakat Gondozó Országos Bizottság munkatársai 1945. június 30-án vették fel Budapesten. Klein Szerén (szül.: Szeklence, 1924. június 6.) előbb Auswitzba (1944. június 19 — június 22.), majd Plassowba (június 25.-augusztus vége), Birkenauba (augusztus vége-szeptember 2.), Marktlebenbe (szeptember 6.-április 13.) és végül április 25­június 8-ig Theresienstadtba volt deportálva. 32. BLEYER MÓRNÉ, KLEIN LENKE, KLEIN ILA, WEISZ LENKE, HAJDÚ VERA, HAJDÚ KATÓ, WEISZ EDIT BALASSAGYARMATI LAKOSOK VISSZAEMLÉKEZÉSE A VÉSZKORSZAKRA [...] Fentnevezettek egybehangzóan és egymást kiegészítve, Hajdú Vera útján előad­ják a következőket: 1944. május 10-én kerültünk a gettóba. Néhány nap elteltével kirendeltek bennün­ket mezőgazdasági munkára, ahol hajnali 3 órától este 9-ig dolgoztunk, jóformán megállás nélkül. Egyszerre abba kellett hagyni a munkát és sietve behozattak bennün­ket a gettóba. Nemsokára rá megkezdődtek a vallatások. Először a gazdagabbakat vit­ték be a Kossuth utca 15. sz. alatti vallatóba, azután pedig mindenki, aki éppen eszük­be jutott. Fentnevezett édesapját, dr. Hajdú Miklóst is beidézték és vallatás közben félholtra verték. Június 4-én kivittek bennünket Nyírjespusztára, a dohánygyári pajtába. Sokat szenvedtünk itt a vízhiány miatt, kb. 6 km-re kellett elgyalogolni vízért, így mosako­dásról szó sem lehetett. A latrinakérdés is borzasztó rosszul volt megoldva. Június 10­én vagoníroztak bennünket, 60/90 személyt vagononként. 14-én érkeztünk meg Auschwitzba, ahol az állomáson az első szelektáláson átesve elhelyeztek a B/3. lágerbe 800-unkat, a végén azonban már 1300-an voltunk. Itt csak a földön feküdtünk, szalma, takaró nélkül, paplan csak kivételeseknek jutott. Hajnali 3 órakor volt ébresztő, pillanatok alatt el kellett készülni az öltözködéssel, szerencsére ez majdnem mindig sikerült is, tekintve, hogy csak egy szál ruhánk volt. Utána appel [sorakozó] következett, ha minden jól ment, 7 óráig eltartott. Az itteni igen szélsősé­ges időjárás folytán még a legmelegebb nyáron is a hajnalok hidegek voltak, vacog­tunk egy szál ruhánkban, volt pl. olyan társam is, akinek muszlinruhája még félcomb­ját sem takarta be. Kendőt természetesen nem volt szabad kopasz fejünkre kötni, így az agyhártyagyulladás igen gyakori volt. Utána megkaptuk a reggeli hideg feketét, néha-néha teát, állítólag ebben bróm is volt. Hozták nagy kondérokban a kávét, a 800 nő felsorakozott, a stubdienstek [szobaügyeletesek] kiosztották, kb. 6-8 edény járta körül, öten ittunk egy edényből egymás után. Ezt az edényt éjszaka néha más célra is 147

Next

/
Oldalképek
Tartalom