Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 1995 - 2. (Balassagyarmat, 1995)

Tyekvicska Árpád: Adatok, források, dokumentumok a balassagyarmati zsidóság holocaustjáról

szél megcibálta a könyvhalom tetején lévő darabokat, de mi végigturkáltuk egy részét. A sok vastag, keménytáblás könyv kizárólag héberbetűs, régi kötet volt. Ekkor még minden könyv a borítójának védelme alatt állt, azonban később valamilyen „munkacsapat" nekifogott a könyvek szétszedésének. A kötéstáblákat, - melyek általában igen szép, míves, dombornyomásos, aranyozott kivitelűek voltak - leszaggatták a könyvek „testéről", s egy teherautóval elvitték valahová. A könyvek immár „csupasz", védelem nélküli, megszaggatott lapjai, oldalai közvetlenül ki voltak téve az időjárás viszontagságainak. így pusztult el tehát a balassagyarmati izraelita hitközség sok ezer kötetes könyvtárának héber anyaga. Július végén már csak éjszakára zárták le a gettó kapuit a Thököly utca elején, mert a németek állandóan ki-bejártak a különféle autókkal. Lassan a magyar hatóságok részéről is befejeződött a „zsidó-hagyaték" rendszerezése, raktározása. Ekkor a városban a márciusban lepecsételt zsidó üzletek még érintetlenül vártak „sorsukra". A városi hatóságok későbbi időre hagyták azok felnyitását, az ottani áruk összegyűjtését, felhasználását. Ebben az időben már egyre több német katona tartózkodott városunkban. Jöttek autókkal, vonattal és hosszú gépkocsioszlopokkal, kis alakulatokban és csoportokban. Elhelyezésük eleinte a város különböző pontjain kiürült, - és még üresen álló zsidók által lakott lakásokban történt. Július végén a Hunyadi és a Thököly utcából kiköltöztetett keresztény lakosság engedélyt kapott a visszaköltözésre. Lebontották az utcákat elzáró kerítéseket, kapukat, a Kossuth utcában leszedték a kapukról a „keresztkötéseket". Az ablakok meszelt üvegszemei azonban még élénken idézték az arra járókban az elmúlt hetek embertelen eseményeit. A zsidóság elszállítása után valahogy olyan hangulat uralkodott az egyszerű emberek körében, mint amikor egy családban meghal valamelyik családtag, s a temetés utáni napokban még nem bír az idő-orvos gyógyító tevékenységet folytatni. Sok szó esett az elhurcoltakról, az ismerősökről, szomszédokról. Legjobban a Nyírjesből végrehajtott „halálmenet" kavarta fel az embereket. Még azokat is megrázta a szemtanúk, a menetet végignézők elbeszélése, akik „mi közöm hozzá?" elv alapján vették tudomásul a zsidóság gettóba költöztetését. Jelzet: Vojtkó István: Negyven éve történt Balassagyarmaton. Visszaemlékezés. In: Balassagyarmati Honismereti Híradó, felszabadulási emlékszám 1944-1984. Balassagyarmat, 1984. 31-47. p. 145