Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 1995 - 2. (Balassagyarmat, 1995)

Tyekvicska Árpád: Adatok, források, dokumentumok a balassagyarmati zsidóság holocaustjáról

10. KLEIN SZERÉN VISSZAEMLÉKEZÉSE AZ IPOLYSÁGI GETTÓ BALASSAGYARMATRA TELEPÍTÉSÉRŐL Az ipolysági gettóban mintegy 6000 zsidó lakott. Kihirdették a városban, hogy fél óra alatt be kell vonulni a gettóba. Mindent elvihettünk magunkkal, amit csak elbírunk, élelmet, ruhát stb. A lányokat gazdasági munkára kivitték vidékre, összesen 17 napig voltam távol a gettótól mezőgazdasági munkán. Volt közös konyhánk is, a belső rendről a zsidó rendőrség gondoskodott, kívülről csendőrök, majd rendőrök őrizték a gettót. A főbíró adta ki a rendelkezéseket, amelyeket a legszigorúbban hajtottak végre. Kihirdették, hogy mindenki vigye be az ékszereit, pénzét, ezüstértékeket, azonban kevesellték és házkutatásokat tartottak. De még ennek eredményével sem voltak megelégedve, ilyenkor behívatták az illetőt és vallatták mindaddig a legbrutálisabb módon, míg el nem árulta, hogy hová tette az ékszereit és pénzét. Egy Polgár nevű 75 éves öreg iparost vallatás közben agyonütötték. A nőket levetkőztették, összekötözték kezét, lábát, miközben verték amíg csak beszélni tudott. Ha elájult, pihenni hagyták és utána újból verés következett. Preierné nevű asszonyt egy éjjelen át másnap délig verték. Pünkösdre hazajöttünk a munkából, de már nem engedtek ki a gettóból, sőt akik nem jöttek még haza, azokért is érte mentek a környékbeli falukra. Nem tudtuk, hogy ez mit jelent. Június 7-én reggel 4 órakor félóra időt adva a készülődésre, indulásra készen kellett állnunk. 8 órakor a város közepén ötös sorba állítottak, majd kivittek a városon kívül eső mezőgazdasági iskolába. Ott voltunk másnap de. 10 óráig és akkor elindítottak a gettóba, előzőleg azonban mindenkit levetkőztettek, elszedték a még meglévő pénzt, ékszereket, csomagokat, az élelmet meghagyták. A mezőgazdasági iskola padlásán voltunk háromezren összezsúfolva. Az öregeket azután kocsikra rakták, mi pedig gyalog elindultunk Illéspusztára, ahová este érkeztünk meg. Itt 4000-t egy pajtába zsúfoltak össze, nem fértünk be, sötét volt és csak nagy nehezen tudtunk valahogyan elhelyezkedni. Négy napon át tartózkodtunk Illéspusztán, ezen idő alatt csak ülve lehetett aludni, kibírhatatlan volt a zsúfoltság. Itt is volt konyhánk. Innen Balassagyarmatra kerültünk, majd az ottani gettóval együtt kerültünk bevagonírozásra. 69 ember került a mi vagonunkba, sem vizet, sem pedig WC vödröt nem kaptunk. A mi vagonunkban senki sem halt meg az úton, de a többi kocsikban több esetről hallottam. Magyar csendőrök kisértek Kassáig, ott kaptunk vizet is. Itt felszálltak a kocsikba a csendőrök és felszólítottak, hogyha még van valami eldugott ékszer, vagy pénz. azt adjuk azonnal elő, mert baj lesz. Próbáltak megszökni is. Kassán bejöttek a csendőrök és azt mondották, hogy Németországba megyünk és aki rendesen fog dolgozni, azzal rendesen bánnak majd. Azután még két-három állomáson adtak be vizet. [...] 146