Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 1995 - 2. (Balassagyarmat, 1995)

Tyekvicska Árpád: Adatok, források, dokumentumok a balassagyarmati zsidóság holocaustjáról

műtárgyakat stb. Az elhurcoltak minden itt hagyott holmijára, értéktárgyára igényt tartottak a hiénák. Elsősorban a németek igyekeztek a teljes begyűjtést, csoportosítást, elszállításra való előkészítést elvégezni. Eleinte még a legkisebb tárgyakra is rátették kezüket, majd látva az értékek töméntelen mennyiségét, már nem voltak annyira „kőszívűek", hogy el ne nézték volna a hivatalos magyar közreműködőknek, az ott dolgozó helyi lakosoknak, hogy egy-egy kisebb értékű valamit el ne tulajdonítsanak. Amire a németek nem tartottak igényt, azt a magyar fináncok foglalták le. Hivatalosan nem volt szabad eltulajdonítani semmit senkinek sem, sőt eleinte a Thököly utcai kapunál a kijövőket még meg is motozták. Később azonban a nagy szigor enyhült, s előfordult, hogy a nagy rámolás közben a munkások egy-egy elrejtett arany karperecre, fülbevalóra, gyűrűre, vagy medailonra bukkantak, amit aztán, - ha más nem tudott róla - „kiügyeskedték" a maguk számára. A balassagyarmati vasútállomásról sok teherkocsi értékes zsidó vagyontárgyat (bútorokat, ruhákat stb.) adott fel az SS gazdasági hivatal a Birodalom különböző városaiba. Azt mondták a vasutasoknak, hogy ezekre a holmikra azért van szükség a Reichben, mert az angolszász terrorbombázások következtében a birodalmi városokban tönkrement német népi értékeket igyekeznek ezzel pótolni. Naponta sokszor láttuk mi is a volt gettó területére behajtó üres német katonai teherautókat színültig megrakva, leponyvázva kijönni. Sokszor ezek a kocsik rövid idő múlva ismét üresen jöttek vissza, ilyenkor hordták az állomásra az anyagot. Voltak azonban olyan megrakott kocsioszlopok, amelyek egyenesen mentek a főutcán nyugat felé. Miután a németek elhordták minden, - számukra értékes - vagyontárgyat, ingóságot, átadták a „terepet" a magyar „hatóságoknak". A gettó területén felhalmozódott értékek mennyiségének érzékeltetésére megemlítem, hogy a németek fosztogatási akciói után még mindig maradt annyi értékes anyag, ékszerféleség, hogy a Pénzügyőrség palotájában, - a Deák F[erenc] u. - BajcsyfZsilinszkyJ u. sarkán - a földszinten külön „páncélterem" volt berendezve az értékek tárolására. A hitközség több ezer kötetes héber könyvtárát napokon keresztül stráfkocsikon szállították ki a gettó területéről. A fuvarozást végző Jambrik nevű fuvaros a nagy júliusi hőségben félmeztelenül, nagykarimájú ortodox-kalappal a fején és általában mindig fröccsök hatása alatt végezte a könyvszállítást. A könyvtemető helye a Szerb utca - Óváros tér sarkán, baloldalon (ahol ma a két emeletes lakóház áll) a deszkakerítéssel körülvett üres „Barokk-telek" volt. Jambrik még a lovai fejére is az övéhez hasonló ortodox-kalapokat tett, a kalapok két oldalán a lovak füleinek lukat vágva. Ez a lóra tett, valamikor ünnepi kalap az akkori helyzet szimbólumaként szerepelt a jóérzésű városi lakosság szemében. A néhány nap alatt kihordott könyvek halmaza egész heggyé tornyosult össze. A telek kapuját lakattal lezárták. Néhány héttel később az egyik szomszéd lakás ablakából barátaimmal kimásztunk erre a területre, s megnéztük a pusztulásra ítélt könyvhalmazt. Akkor már két-három alkalommal a bőven ömlő nyári zápor is megáztatta, a 144