Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 1995 - 2. (Balassagyarmat, 1995)

Tyekvicska Árpád: Adatok, források, dokumentumok a balassagyarmati zsidóság holocaustjáról

Az Óváros téri „kis gettó" - a mi és sorstársaink kiköltözése után - a vidékről beáramló zsidóság beköltözésétől vált mozgalmassá. Érkeztek lovaskocsin és teherautón, ökrösfogattal és kézikocsival. Ezeken a szállítóeszközökön már kevesebb bútordarabot hoztak, rajtuk főleg ládák, batyuk, csomagok voltak. A rideg, számító német tervek ugyanis azt is tartalmazták, hogy a gettókba költözők hozzák magukkal lehetőleg minden ingóságukat, értékeiket, hiszen így az elzárt területre halmozódott mindaz az érték, vagyontárgy, amelynek megkaparintását célul tűzték ki. A május 13-ával záruló hét szombatjára aztán elcsendesedett a város. A sok keresztül-kasul folyó költözködés lezajlott, a gettókat elzárták a külvilágtól. Ez azonban nemcsak valami jelképes határvonal megállapítást jelentett, hanem a szó legszorosabb fizikai értelmében: elzárást. A „nagy gettó" külvilágtól való elszigetelése úgy történt, hogy a Thököly és a Hunyadi utca mindkét végén, tehát a főutca felől és a Baltik, illetve a Tó utca felől magas deszkakerítést ácsoltattak az immár itt tevékenykedő rendőr-, csendőr- és tábori csendőralakulatok, mint végrehajtó szervek. A deszkakerítés közepén, tehát az utcák tengelyében befelé nyíló kétszárayas kapukat, a jobboldali oldalán pedig kiskaput csináltattak. A magas deszkapalánkon sem be, sem ki nem lehetett látni. Az elzárt terület többi utcai részén pedig a nagykapukat vastag, ún. forsnideszkákkal kívülről keresztbe beszögezték, az ablakokat pedig az utca felől bemeszelték. Az utcákat elzáró kapuk elé csendőr őrszemeket állítottak, a hosszabb utcai szakaszokon pedig táboricsendőrök teljesítettek mozgóőr szolgálatot. így az egész körbezárt terület állandó őrzés alatt állt. Hasonló módon szigetelték el a „kis gettót" is. Itt is bemeszelték az ablakokat, keresztpántokkal látták el a kapukat. E területre egy bejáratot csináltak, mégpedig az Óváros tér 14. sz. háznál, ahol ma a Városgazdálkodási Vállalat telephelye van. Ott azelőtt a Salgó-Rudas-féle tüzelőanyag-kereskedés „depója", illetve az épületben szikvízgyár volt. Ebben a házban ütötte fel tanyáját az itt szolgálatot teljesítő tábori csendőrőrs. Az egyes házak kertjeit elválasztó kerítések legtöbbjét ledöntötték, így az egész tömb területén az utca kizárásával a kerteken keresztül lehetett közlekedni. Most a gettó őrzésére a csendőrség mutatkozott megbízhatónak az „illetékes felsőbbség" szemében. [...] Az állomásfőnökség már június első napjaiban utasítást kapott a M[agyar] Kir[ályi] Államvasutak Budapest Északi Üzletvezetőségétől, hogy az állomás területén tartalékoljon fedett, ún. „G"-sorozatú teherkocsikat, hogy a helyi hatóságok által majd benyújtandó igényt azonnal ki tudják elégíteni. A kocsiintézőség e rendelkezés alapján 15 db „G"-kocsit tartalékoltatott Balassagyarmaton, 10-10 db-ot pedig Szécsényben és Magyarnándorban. Ugyanilyen rendelkezést kapott a Fűtőházfőnökség is a szükséges mozdonyok készenlétben tartására. A vasúti forgalmat irányító német katonai állomásparancsnok az SS-parancsnokság utasítására már június 9-én megvizsgáltatta a készenlétben lévő teherkocsikat, hogy alkalmasak-e a „DR"-re, azaz a Német Birodalmi Vasutak (Deutsches Reichbalm) vonalaira való „kilépésre". 140