Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 1994 - 1. (Balassagyarmat, 1994)

Történelem - Reiter László: A balassagyarmati börtön építéstörténetének levéltári forrásai

NAGY IVÁN TÖRTÉNETI KÖR ÉVKÖNYVE 1994 TÖRTÉNELEM Reiler László A BALASSAGYARMATI BÖRTÖN ÉPÍTÉSTÖRTÉNETÉNEK LEVÉLTÁRI FORRÁSAI* Bevezetés Az Akadémiai Könyvkiadó 1954-ben jelentette meg Magy arország műemlékei topográfiájának III. kötetét, melyben közel 500 oldalon ismerteti Nógrád megye műemlékeit. A kiadvány előkészítése során a szakemberek elvégezték többek között Balassagyarmat műemléki és városképi vizsgálatát, s ebben Bojár Iván írt szűkszavú terjedelemben a volt vármegyei börtönépülctről. Az említett kötet 126. oldalán a szakmai szöveg az alábbiakat közli: * "MADÁCH u. 2. Voll vármegyei börtön Története: Épült 1842-45 között az Építési Igazgatóság (valószínűleg Nóvák Dániel kir. főépítészi tiszt) tervei alapján. Korábban Entz Mátyás balassagyarmati építőmester készített terveket, majd az építkezés alatt az Udvari Építész Tanács, melyek nem kerültek kivitelezésre. Jellege: Klasszicista Leírása: A börtön tulajdonképpen a volt megyeháza U alakú udvarának tengelyében áll és azzal egy építészeti kompozíciót alkot, bár ezt az újabb gazdasági épületek miatt ma alig lehet áttekinteni. A körcentrális alaprajzú épület a négy főtengely irányában fcilsávokszegélyezte háromszögű rizalitokkal tagolt, míg a vízszintes tagolást egyedül a földszint és az öt emelet ablaksorai adják. Az eredeti tervek szerint a körépületben körfolyosókról nyíló 168 cellán kívül két munkaterem és egy imaház is elhelyezést nyert. Az épület kitűnően érzékelteti rendeltetését, úgyszólván minden tagolás nélküli szükszax'úságával. A hasonló korú és rendeltetésű börtönépületek kis száma miatt nemcsak építészetileg, de történetileg is jelentős." * Ezúton köszönöm meg elsősorban a Balassagyamati Foghúz és Börtön Parancsnokságának azt a lehetőségei, hogy elősegítették és támogatták kutatói munkámat. Ugyancsak köszönetlel tartozom a feltárói munka közben az Országos Levéltár, a Nógrád Megyei Levéltár azon munkatársainak akik segítették a forrásanyagok felkutatását. 81