Nagy Iván Történeti Kör Évkönyv 1994 - 1. (Balassagyarmat, 1994)

Néprajz - Limbacher Gábor: Gyógyítóasszony a Karancs-hegy lábánál a 20. század utolsó évtizedében

vázában veit virág és nyolc ajándék cserepes virág díszlett. Ami nem fért a lakásba, az a ház udvarán lévő kőfalra került, hét uborkásüvegben és két konzerves, literes dobozban virítottak virágcsokrok. Volt aki egy tálban epret ajándékozott. Előforduló ajándék még a csokoládé, kávé vagy zacskós kristálycukor. A gyógyítóasszonynak az ellenszolgáltatáshoz való viszonyulása nyilván összefügg orvosló tevékenységével - mind a beteg, mind a gyógyító szempontjából való hitelesség tekintetében-, illetve a fölfogása szerinti gyógyulási modellel. Egy alkalommal, a gyógyítóasszony udvarán várakozó Szeged környéki asszonyok úgy vélték, hogy "azért hisznek benne, mert nem kér ezreket, mint a természetgyógyászok". Elismerték kivételes képességeit: "O csak imádkozik, kéri a mennyei Atyát. Csak megsimítja az embert, és sorba elmondja a régi betegségeket." Egyikőjük még hozzátette: "megnyugszom és akkor olyan jó." Vannak, akik munkavégzéssel, a lakás rendbetételével, a karancshegyi kegyhclygondozó-munkával igyekeznek a gyógyítást meghálálni. A bibliai időktől, illetve más gyógyítóembcreknél, halottlátóknál is érvényesült közmondás szerint senki sem próféta a saját hazájában, s ez Karmannénál is megfigyelhető. Saját falujában kevés pártolója van, a szomszédai többnyire indulatosak a sűrű jövés-nienés és következményei miatt. A következmények közé tartoznak a higiéniai problémák, a megnövekedett por- és zajhatás is. Volt, aki azt mondta: "Azóta «Mária néni», amióta kevés a nyugdíj." Egy közel lakó asszony viszont maga is járt betegként Karmannénál, és másként vélekedett: "Nézzék, én megmondom maguknak őszintén, én vótam nála, nekem igazat mondott. Iin annyira vótam a fejfájással, hogy szinte ott tartottam, hogy az őrület határán. En, jó órába mondjam, azóta semmi bajom. Nem azért, hogy ö bebeszélte talán, mint sok azt mondja, hogy bebeszélte, nem igaz. Hát nem tudom látták-e. most Szlovákiából hoztak egy olyan picit. Már máma azok korán hajnalba jöttek Szlovákiából, Fallóskúton [Hasznosi-Szentkút] vótak a gyógyforráson. Onnan hordanak neki vizet. Ma jöttek hetedik alkalommal ide. Az a pici baba májusban múlt két éves. Az mióta megszületett, azt haza adták a kórházból, az se kézit, se lábát nem tudta mozgatni. De még sírni se. Fallóskútról hordtak neki eleibe annyit vizet, hogy hetente háromszor fürdették benne. Má máma ott vótak. A Mária néni izéte. hogy oda kell menni neki vizér. Azt is itassák a babáx'al. Es az asszony, aki vót vele délelőtt, azt mondja nekem. így letérgyelt itt a kapuba e. Aszongyam el neki, hogy igazat mondott. Rajtuk segített. Es ez a pici is szemlátomást gyógyul. Ott van egy család fent. aki ott közvetlen a kapun bemennek, azok röhögik. (...) Valahonnan Marcalból jött egv asszony a Karancsra. Azt mondja, hogy ö mindazt elhiszi, amit mond. meg azt is, hogy gyógyít, mert a férjél vitte legelőször, a férje már annyira vót, hogy semmit nem hallott. Es már hall. De még most is. Azt elhiszi, amit mond. Mer megmondja, hogy mi a baja. a betegsége, csak azt nem. arra kíváncsi, (...) hogy kinek a javaslatára mondja. Hogy a Jóisten? Mert ha a Jóisten, azt mondja, ha ennyire tud, akkor egyszeri elgyövésre mér nem gyógyíjja meg az embert. No. szóval változó az embereknek a, de nagvon sok igazat mond." A gyógyítási gyakorlat tömeges méreteiből adódó körülmények hatósági üggy é is váltak. "Ráhozták" a gyógyítóasszonyra a Köjált, a rendőrséget, bíróságot és a Pol213