Tyekvicska Árpád (szerk.): Civitas fortissima. Balassagyarmat története írásban és képekben - Nagy Iván Könyvek 19. (Balassagyarmat, 2014)

Írások, képek, történetek. Balassagyarmat évszázadai

1 volt a Martinovics-féle összeesküvésben is. A harmin­cas évek nemzedékét Baloghy László, Kacskovics Károly, Komjáthy Anzelm, Kubinyi Ágoston, Lisznyai Kálmán, Prónay József, a már említett Sréter János és Kálmán, Szontagh Pál nevei fémjelzik. No és a fiatal hivatalnok Madách Imréé. A város szülöttei voltak az országos hírűvé vált szépírók sorából Bérczy Károly (1821—1867) és az 1843-ban született neves író, lapszerkesztő Brankovics György. 1824-ben szü­letett Balassagyarmaton a kiváló történész, genealó­gus, heraldikus Nagy Iván, aki élete vé­géig sokat tett szeretett szülőváro­sáért. ■ Biztosra vehető, hogy a századfordulótól kezdődően egyre gyakrabban keresték fel a várost ván­dorszínészek. Ilyen lehetett például „Hibel comédiás” is, aki az 1810. szeptember 24-én éjjel támadt tűz ol­tásában oly tevékenyen vett részt, hogy tettét elisme­résképpen bevezették a tanácsülési jegyzőkönyvbe. 1835-ben, a vármegyeháza felavatásán legjelesebb hazai színészeink léptek fel Balassagyarmaton, köztük Déryné. Zenei életünket mindenekelőtt az itt gyere - keskedő Rózsavölgyi Márk nevének fölemlítésével kell felidéznünk. Mellette a városban működő cigány­zenészeket em­líthetjük, akik közül számosán tettek szert or­szágos, sőt kül­földi ismertség­re is. Neveiket egészen a husza­dik század végé­ig sorolhatnánk, a Rigó családtól végig a Baranyi IELIÜ7ÉS. Alul írt, tisztelettel értesíti, a’ helybeli ’я körvideki t ez, közönséget: hogy jövő 1845-ik évi Januarios hónak 26-ik napján B. Gyarmathon a’ Casino teremében a’ kékkői járásbeli jegyzők és iskola tanítok Nyugiiitézete alap tőkéjének gyarapítása- j ra, sors játékkal egybekötött táncz - vigalom fog adattni. — A’ t. ez. nemesen érző közönség, közrészvétro méltató ez intézetet, és fényes tanúságát adá már a’ múlt két évben kedvező sikerrel tartatott táncz vigalmak al- j kalmával annak, hogy valahányszor az emberiség szent ügye tőle áldozatot kivan, mind anyiszor kész szívvel és tettel tud járulni, illy isten és emberek előtt egy- 1 aránt kétíves áldozathoz, — különösen pedig szépeink, szeretetve méltó hölgyeink, | ’s kis asszonyaink vetélkedve sietének becses kézi munkáikkal c’ minden tekiii- j tel ben fontos és üdvös intézet fölsegéllésére,—minél fogva ulól irt bizton rémé- j li, hogy a’ várakozásnak ez úttal is fényesen meg leend felelve Midőn tehát, a helybeli, ’s körvidéki t, ez. közönség az üdvös szándék elő­mozdítása tekintetéből ezennel tisztelettel meghivatnék, keretnek u’ kézi munkák és egyébb hasonnemüek alól írthoz úgy szinte 11. Gyarmatit városi Jegyző Dé­vény'látvány Úrhoz küldeti ni, hol cgyazersuiint llelépti jegyek 30. pgó xrjávnl, Sors jegyek pedig 10. pgő krjával minden időben megszerezhetők. Költ B. Gyarma­thon December 12-én 1844 1KOIWÁTII ELEK m. b. Intézett Fő Igazgató. dinasztiáig bezárólag. A verbuválá- la sok, toborzások, lakodalmak, kocs- í чИН mák, vendéglők és a kávéházak — ilyen már a 18. század végén is volt Balassagyarmaton - alkal­mi és rendszeres zenészei ők, akik 1809-ben a következő megál­lapodást kötötték a tanáccsal: „Mi alább írattak köte­lezzük magunkat arra, hogy a nemes városnak vala­hányszor szüksége vagy kívánsága volna muzsikára, azt, hátra tévén egyéb vendégfogadó­kat, a város vendégfogadóiban vagy más helyein, végbe visz- szük.” Jó ötven évvel később a „helybeli zenészek” pedig már Pesten szerződtek „egy hannoveri tivoli tulajdonos által 30 előadásra, szabad szállás s 1000 tallér fizetésért”. Út­jukat a helyi sajtó is élénk figyelemmel kísérte. A Fel­vidéki Magyar Közlöny korabeli száma például így tudósított: „... a jelenleg Hannoverában hangver­senyző b.-gyarmati zenekar a Hannoverisches Tagesblatt szerint, ott nagy tetszésnek s fényes közön­ségnek örvend. A magyar zenében a magasabb míveltségi osztály is nagy élvezetét leli. A király a ma­gyar zenének nagy kedvelője, s zenekarunk az udvar előtt ok­tóber 9-én ját­szott; ezen felül Lipcsébe, Halá­ba, innen Ber­linbe és Frank­furtba, Brémába máris meghívá­sokat kapott.” 67

Next

/
Oldalképek
Tartalom