Tyekvicska Árpád (szerk.): Civitas fortissima. Balassagyarmat története írásban és képekben - Nagy Iván Könyvek 19. (Balassagyarmat, 2014)
Írások, képek, történetek. Balassagyarmat évszázadai
Amíg a balassagyarmati honvédek a Kárpátok előterében küzdöttek a szovjet túlerővel szemben, lassan itthon, Balassagyarmaton is a hétköznapok részévé vált a háború. Az özvegyek, árvák fájdalma mellett az ellátás zavarai, az elsötétítések, a szövetséges bombázók megjelenése, a lehullott bombák is az élet részei lettek. Az egymást követő, ún. zsidótörvényekkel sújtott városi zsidóságot mégis váratlanul érte az addig elképzelhetetlen megaláztatás, a gettósítás. A több mint másfél ezres, sárga csillag viselésére kötelezett izraelita népesség „teljes elkülönítését” elrendelő miniszterelnöki rendeletet 1944. május 10-én délelőtt 9 tér korabeli jelentése szerint: „egy normális szobában 8—10 személy van elhelyezve, kisebb lukszerű szobában 3-4 személy. Egy zsidó egyénre átlag 3^1 m2 terület esik.” Május 18-án csendőrök és nyomozók vették át a nagy-gettó őrzését, megkezdődtek a kínzások, vallatások. Június 2-án a zsidókat Nyírjes- és Illéspusztára költöztették, hevenyészve kialakított táborokba, az addigiaknál is embertelenebb körülmények közé. Ide szállították az ipolysági és a losonci gettót is. Balassagyarmat zsidó polgárait június 10-én vagonírozták be a vasútállomáson. Innen indultak Auschwitzba. A gyarmati transzport megérkezésekor óráig kellett végrehajtani, addig kellett befejezni a zsidók összeköltöztetését a két kijelölt gettó területére. A Kossuth és Baltik utcák páros oldalát, a Thököly és Hunyadi utcák egészét és a Rákóczi utca páratlan oldalának egy szakaszát magában foglaló nagy-gettóba és az Óváros tér környékén kijelölt kis gettóba zárták össze a városi zsidóság mellett a Balassagyarmati és Rétsági járás majd ezerfős zsidó lakosságát is. A polgármestöbb mint nyolcszázan kerültek a gázkamrákba indulók oldalára. A lágerek felszabadítása után — a munkaszolgálatra bevonultatott férfiakat leszámítva — mindössze 60 nő és két deportált férfi tért vissza Balassagyarmatra. Az ösz- szes túlélő sem haladhatta meg a 300^00 főt. Mártírjaink, egykori polgártársaink emlékét a temető sírkövei és a holokauszt- emlékmű ma is szaporodó, mégis fájdalmasan hiányos névsora őrzi.
