Rácz Jenő: „Koplyan alias Bakofalva”. Okleveles és régészeti adatok az egykori Koplány történetéhez - Nagy Iván Könyvek 17. (Balassagyarmat, 2009)
„KOPLYAN ALIAS BAKOFALVA" Okleveles és terepbejárási adatok a Csesztvéhez és Szügyhöz tartozó egykori Koplány történetéhez (írta: Rácz Jenő)
Az anyagban két nyílhegyet (?), vakarákat, kisszámú szilánkból készített eszközt és pengét találtunk, amelyek között hozzávetőlegesen két- annyi a trapézátmetszetű kétgerincű. Az élek általában egyenes lefutásúak, viszonylag kis számú a retusált eszköz ill. penge. Az obszidián pengék általában mikropengék, ezzel összhangban mikropenge magköveket találtunk nagyobb mennyiségben. Két sarlófényes pengénk a gabonakultúrára utal. A telepek közül az eszközkészítésre felhalmozott hidrokvarcit nyersanyag alapján jelentősebbek a Szügy-Bakó határ lelőhely és Bakópuszta új sor feletti terület. Késő vaskor és a császárkor (kelták). Bakópuszta 10., Kenderes és Dubraviczky lelőhelyek Néhány őskori szórványon túl a megtelepedett életet a késő vaskor leletei bizonyítják lakótelkünkön, nevezetesen a grafittal és homokkal so- ványított, korongozott pámás (duzzadt) peremű függőleges kannelúrázással, fésűzéssel díszített fazekak. (La-Téne C). Ezek a grafittartalom csökkenése mellett tovább élnek a császárkorban is. Az előbbiektől eltérő, csillámos homokkal sová- nyított gyorskorongon készült szürke színű, finomtapintású, matt felületű dísztelen edénytöredékek darabjai reprezentálják az előbbiek mellett a császárkori életet, amely esetleg folyamatos is lehetett a szélesebb értelemben vett területen, ha hozzászámítjuk a patakon túli két lelőhelyen a romanizálódott lakosság egykori jelenlétére utaló, bevagdosott lécrátétes edényoldal darabot (17/3.), vagy a durva kavicszúzalékkal so- ványított, az edény külső felületére felvitt más alapanyagú világosszürke rétegű halszálkamintás, egy másik darabon meredekívű keskeny hullámvonalkötegdíszes darabot. (17/1-2.) E népesség hagyatékának közeli párhuzamait Vaday Andrea tárta fel nemrégiben Kazáron,137 Tankó Károly Pásztó-Csontfalván,138 korábban távolabb K. Végh Katalin Miskolc-Szirmán.139 Későcsászárkor (3-4. század) Az előbbiektől eltérő leletek kerültek elő Koplány II. lelőhelyről: 1. legnagyobb részben finoman 137 VADAY Andrea Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 2003-2004. 203-216. KAZÁR (Többkorszakú régészeti lelőhely feltárásának előzetes jelentése) 13« TANKÓ Károly 2005 87-98. 139 K. VÉGH Katalin 1989. 463-499. 1999. 181-222. iszapolt, apró szemcseszerkezetű csillámos homokkal soványított (tardi?) agyagból, gyorskorongon készített, általában rosszul égetett, főként szürke színű edények perem-, oldal-, fül- és fenéktöredékei. A különlegesebb darabok egy tálhoz és több dörzsölőtálhoz tartoztak. 2. Finoman iszapolt, homokkal soványított sárgásfehérre égő agyagból, oxidativ égetésű ill. kevert anyagból a kompozíció miatt vörösre, ill. sávosra égett edénytöredékek. Ebben a csoportban is található két dörzsölőtál perem- és fenéktöredéke. 3. Egy töredék (18/12.) Koplány I. lelőhelyről: világos narancsszínű angóbbal vagy festéssel, melynek felvitele gyorsan forgó korongon történt (import). Középkor 8-16. századig Bakópuszta 10. Lakóházunk környezetében a 89. századi lakossághoz köthető néhány finom homokkal soványított, egyenletesen barna, dísztelen, erősen kopott, egy vonalköteggel díszített neutrális égetésű edény oldaldarab, és talán egy, csatomaásás közben 70 cm mélységből előkerült dísztelen orsógomb, környezetében néhány csonttal, ami felveti, hogy telkünket nem lakócélra, hanem talán temetőként használták (?). A 12. század végéről, ha nem is nagyszámban, de előkerültek kerámiatöredékek, inkább a század végére jellemző lassú korongon formált, általában durvább homokkal, esetenként meszes adalékkal soványított, néha kavicsokkal szennyezett „rózsaszín", majd a 13. század közepéről finomabb (iszapolt agyagból, finom homokkal soványított) anyagú, fehérre égő kerámiák. A Kenderes nevű beltelek és Dubraviczky család egykorifundusa. A Kenderes lelőhely az Ersek- vadkert felől jövő út bal oldalán, az egykori Dubraviczky telek az út jobb oldalán található. A felszíni kerámiák között, ha kis számban, de itt is találhatók a korai lakosságra utaló leletek: Lengyeli kultúra (edénybütyök), kelta (S profilú tál darabja stb.) A következő, a későavar-szláv hagyományokra utaló kerámiacsoport, amelynek első halmazában általában vastag falú, díszítetlen, sóderos vagy finomabb, homokos anyagú, néha egyenes vonalkötegekkel díszített, lassú korongon készített, neutrális égetésűeket talá31
