Rácz Jenő: „Koplyan alias Bakofalva”. Okleveles és régészeti adatok az egykori Koplány történetéhez - Nagy Iván Könyvek 17. (Balassagyarmat, 2009)
„KOPLYAN ALIAS BAKOFALVA" Okleveles és terepbejárási adatok a Csesztvéhez és Szügyhöz tartozó egykori Koplány történetéhez (írta: Rácz Jenő)
lünk, közöttük minimális kézi kerámiatöredékkel. (20. kép) Előbbitől különböző az általában vékonyabb, díszített, főként reduktív égetéssel előállított edénytöredékek halmaza (21-22. kép) egy nyakdarabon fésűszerű szerszámmal függőlegesen bökdösött (22/1.) és néhány kis fazék belső peremén hullámvonalköteg díszítéssel (21/1-5.), melynek továbbélése még a 10. században is, több helyen adatolt,140 általában ott, amiképpen erre Mesterházy Károly rámutatott,141 ahol korábbi lakosság fogadta a (letelepülő, betelepedő?) honfoglalókat. Kismennyi- ségű durva soványítású korai fehérkerámia is előkerült, amely a Felső-Tiszavidék szláv településeinek is jellegzetes csoportja. Néhány finomabban kidolgozott, vékonyabb falú, egyenes vagy hullámvonalmintás, oxidativ égetésű kerámiatöredék is előfordul az anyagban (21 /9. 12.), mint a 9-10. század fordulóján fejlődő fazekasság égetéstechnikai produktuma. A honfoglalást megért, nagy valószínűséggel tovább élő későavar-szláv települést, majd azt követően folyamatosnak tűnő, kora-Árpádkori falu kiterjedését a felszíni kerámiák alapján pontosan körbe lehetett határolni (50x220 m), amelyből a patakmentét és a forrás környezetének vizenyős részét valószínűleg nem lakták. A „nagy-út" menti területen (az egykori falu közepén, a gyep, ill. egy korábbi vegyszerraktár helyén) csak feltételezzük a település folytatását. A 13. század elejétől a településfejlődés a pataktól déli irányban, a völgy oldalában felfelé történt, ill. a patakon túl észak felé, amelyet a széles közű csigavonallal díszített, szürke, rózsaszín végül sárgásfehér, fehér, tagolt peremű ún. budai kerámia142 terjedése jelez. A rotunda melletti Alsó-Koplán (Koplány I.) és környezetének leletei (19. kép.) A lelőhely északkeleti részén folytatódik a Szügy-Bakó határszakasz neolit telepe kőeszköz és kerámia anyaggal. Előbbiekhez nem sorolható (a templomtól északnyugati irányban) talált néhány neutrális égetésű dísztelen kézi kerámia töredék (19/1.), nagy valószínűséggel a közeli (Koplány II.) későcsászárkori lelőhely horizontjába tartozik. 140MESTERHÁZY 1983. 133-162. LÁZÁR 1998. 30, 21. kép 2. WOLF 2006. 54. további irodalommal 141 MESTERHÁZY-HORVÁTH: Településtörténeti kutatások Veresegyház határában. Arch. Ért. 1983. 122. 142 PARÁDl N: Kács középkori lakótorony 1967-68 évi ásatásai. SIMONYI E: 2005. 45. A körtemplom alatt, az országút által bezárt területről és környezetéből (Szügy-Bakó határ- szakasz) mint említettük, csak kis mennyiségű 10-11. századi lelet került felszínre. Az intenzív életet tükröző leletek többsége (amik Bakópusztán is a település fejlődésére utalnak) kezdetben még hurkatechnikával épített, lassú kézikorongon befejezett szürke, majd fehér, csigavonalas kerámia. Ennek megjelenése a 13. század elejétől már térségünkben nyilvánvaló143 és a nagy méretű edényekre utaló vastag oldalfalak, peremek (szájátmérő gyakran 22-23 cm) jelenléte esetleg összefüggésbe hozható a feltételezett királyi curtis-sal, ill. a század második felétől Meney konyhájával. A vékonyabb falú asztali edények, poharak, kancsók, néhányon vörös festett mintával a 13-15. századi folyamatos életre utalnak. A vasleletek is árnyaltabbá teszik a mindennapok életét: sarló, olló, csikózabla, zablapálca töredék veretek, vasalatok, továbbá vassalak. Néhány mázas és késő középkori vörös kerámia töredéke is előkerült, ez utóbbiak között a primitívebb kidolgozásúak talán a török korra és az általános elszegényedésre utalnak. Kuriózumként említhetünk egy üveg olvasztásánál használt tégely144 oldalfaltöredékét, amely helyi, vagy közelben folyó hutatevékenységet feltételez. A kerámiaanyag információi a honfoglalást megérő és azt követő lakosságról Sajnos nem csak területünkre, de Nógrád megyére is érvényes, hogy kevés helyen folyt az érintett 8-10. századi, ill. kora Árpádkorhoz köthető telepfeltárás, s ahol volt is, csak kis felületeket érintett. Ezek és egyéb, esetleges terepbejárások anyagai is többnyire közöletlenek, ami miatt leleteink párhuzamait is jobb híján a megye jelenlegi határain kívül, szlovák területen, ill. a szomszédos Pest és Heves megye területén kell keressük. Az avar kaganátus felbomlását követően a három territóriumra szakadt birodalomból a Dunántúlon és morva területen megindul a Ka- roling kultúra térnyerése és a 9. századi kerámiaanyagra nézve az ország egész területére 143 Balassagyarmat, Szügy - Leányhegy, Szanda, Szent Péter-hegy. 144 Boldizsár Péter segítségét az azonosításban ez úton is köszönöm. 32
