Rácz Jenő: „Koplyan alias Bakofalva”. Okleveles és régészeti adatok az egykori Koplány történetéhez - Nagy Iván Könyvek 17. (Balassagyarmat, 2009)

„KOPLYAN ALIAS BAKOFALVA" Okleveles és terepbejárási adatok a Csesztvéhez és Szügyhöz tartozó egykori Koplány történetéhez (írta: Rácz Jenő)

idővel háttérbe szorul, csupán egyszerű felület­simítást alkalmaztak, majd azt is elhagyva, a kultúra harmadik fázisa a durva soványító anyag, a homokos sóder, miatt smirgliszerű fe­lületet eredményez, ezáltal „hanyatlást" mutat­va. A kerámiaanyag válogatásakor soványító a- nyag és égetési színtől függő, ill. az előbbiekből következő felületi megjelenés alapján négy cso­portra osztottuk az anyagot, ötödik csoportban a csészék anyagával kapcsolatos megfigyeléseket összegezve. Ebbe a rendszerbe beleilleszthetők Koplány I-II. és Bakópuszta 10-13., és Bakópusz­ta Újsor feletti lelőhely későneolit kerámiái is. 1. Külsejükben (tégla)vörös színű, (oxigéndús környezetben égetett) finom homokkal és fő­ként durva kerámiaőrleménnyel, (néhány eset­ben további szerves adalékkal is) soványítottak. Az edények belseje többnyire vörös, esetenként szürke vagy fekete. E csoportban is előfordul oldalirányból megpontozott, kis mértékben ki­álló, de át nem fúrt bütykös dísz, hasonlóan a közeli csesztvei feltárásból ismert leletekhez.134 Természetesen a telep hosszú élete folyamán sok egyéb hegyes, lapított, néhány átfúrt ill. kannellúrázott bütyök, forma használata mel­lett. A bütykök általában az edények középvo­nalában és a perem alatti zónában voltak elhe­lyezve. Néhány félgömb vagy háromszög át­metszett! fül is feltűnik ebben a csoportban. 2. Kívül általában fekete, ill. szürke színű, (re­duktív környezetben égetett)135 az előbbi cso­porttal azonos soványítású, vékonyabb és vas­tagabb falú (tároló funkciójú), többnyire virág- cserépforma edények fenék- és oldaldarabjai, vagy behajló peremű edénytöredékek, továbbá két csőtalpas tál fenékdarabja. (Anyagösszetétel és kidolgozottság, csőrös fül és a különböző bü­työkdíszek alapján e csoport is besorolható a klasszikus horizontba.) 3. Kívül fekete, szürkésbarna vagy szürke, durvább homokkal és apróbb kerámia zúzalék­kal soványított töredékek, amelyek közül Szügy - Bakó határszakasz lelőhelyen előkerült 134 Itt köszönöm meg Bácsmegi Gábor segítségét, hogy a csesztvei lelőhely korábbi (Lengyeli III.) keltezésével kapcsolatos problémára felhívta figyelmemet. 135 A kerámiák égetése általában közepes vagy gyenge (ritka kivétellel). Szabályozott égetésről valószínű csak primitív értelemben beszélhetünk, amelyre az oxidatív-reduktív jelzőt használjuk, inkább csak az oxigéndús vagy oxigén­szegény környezetet jelenti, amelyre a felfűtést követő le­folytás és hőntartás időszakában kerül sor. két már említett oldalfal darabot „ujjbenyomás- sal vagy csípéssel tagolt" borda is díszítette. 4. Drapp színtől a feketéig, főként sóderes ho­mokkal, esetenként minimális kerámiazúzalék­kal soványított durva felületű töredékek, amik a kultúra III. szakaszára utalnak (a felszíni kerá­miák 1/5 része tartozik ehhez a csoporthoz). 5. A vékonyfalú edények anyaga általában jól iszapolt, a soványító anyag finom szemcsemé­retű, de előfordul olyan is, amelyben nem mu­tatható ki tudatos soványítás, talán a magasabb kaolin (?) ásványtartalom miatt. Egy kettős spi- rálvonaldíszes töredék (Bakópuszta újsor feletti lelőhelyről), egy karcolt fekete festésű (Koplány II. lelőhelyről), három darabon sejthető sárga és vörös festéknyomok (Szügy-Bakó határról) a Lengyeli kultúra korai fázisának feltehető végé­től keltezik a telepeket A későneolit teleprészek kőeszközanyaga E leletcsoportról csak röviden kívánunk megem­lékezni, mert annak részletes leírását Zandler Krisztián kollégánk vállalta. A középkori Kop­lány területén található négy lelőhely mindegyi­kén találhattunk eszközkészítésre utaló leleteket. Csiszolt, ill. ütésre használt kőeszköz jóval ki­sebb számban (13 db) került elő, mint pattintás­sal előállítottak. A legelsőnek megismert lelőhe­lyen (lakótelkünk) anyagában egy a furaton fél­be és keresztbetört bazalt nyéllyukas baltavéget, egy baltakészítéshez használt csiszolókövet, egy homokkő furatmagot, Koplány II. lelőhelyen egy ütőkövet, Szügy-Bakó határon egy nyéllyu­kas, egy ívelt élű laposbalta (zöld pala) és hason­ló anyagú szilánkot, továbbá egy ívelt élű ho­mokkő vésőbaltatöredéket, egy kisebb lenyoma- tos csiszolókövet és két őrlőkődarabot találtunk, amely esetenként kőeszközcsiszoláshoz is hasz­nálható volt.136 Bakópuszta újsor feletti lelőhe­lyen egy trapéz alakú csiszolt vésőt és egy bazalt balta töredéket és két kvarcitkavics ütőkövet gyűjthettünk. A pattintott kőeszközkészítésre ál­talában a közeli (Szurdokpüspöki? vagy galga- völgyi?) limno- és hidrokvarcitot kisebb meny- nyiségben kovát és a távolsági kereskedelem út­ján beszerzett jelentősebb mennyiségű Kárpáti I és jelentéktelen mennyiségű Kárpáti II obszidián és krakkó-jura tűzkövet használták. 136 Hasonló használati eszközök és nyersanyagok fordultak elő az aszódi lelőhelyen. T. BÍRÓ 1992.36. 30

Next

/
Oldalképek
Tartalom