Rácz Jenő: „Koplyan alias Bakofalva”. Okleveles és régészeti adatok az egykori Koplány történetéhez - Nagy Iván Könyvek 17. (Balassagyarmat, 2009)
„KOPLYAN ALIAS BAKOFALVA" Okleveles és terepbejárási adatok a Csesztvéhez és Szügyhöz tartozó egykori Koplány történetéhez (írta: Rácz Jenő)
ennek ellenére nem került be Patay Pál 1957-ben e témában megjelent publikációjába.112 Távolabb észak-nyugatra (7 km), de közigazgatásilag a jelenleg Csesztvéhez tartozó Kin- csem-pusztán 1999-ben Telek Zoltán telkén földmunkák során 80 cm mélyen bolygatott (?) sírt találtak, továbbá a kertművelés közben deltoidforma tüskével rögzülő, hosszú vágóélű súlyos nyílhegyet (34. kép. teljes hossz: tüskével 12 cm, szélessége 3,5 cm). A kelet felé néző halott lábához helyezett fenékbélyeges113 edénytö- redék alapján (34. kép) a temetkezést 10. századinak határozták meg az egri múzeumban.114 E lelőhelytől közvetlen keletre, és 400 m-re nyugatra, 8.-13. századi telepkerámiát is gyűjthet- tünk. Az utóbb említett területen és kissé távolabb, Balassagyarmat-Nyírjespuszta több pontján a patakhoz, tavakhoz és a Segítő Szűz forráshoz közel már korábban is történt terepbejárás, amelynek alkalmával ugyanerre a korra utaló (8-13. századi) kerámiatöredékeket talált Boldizsár Péter. (KFM Rísz: 71.21.14-123.). Ez a Szobokhoz tartozó hosszú völgy az államszervezés idejétől a Hont-Pázmány nemzetség birtoka, mígnem Lampert ispán (1124-1131 között) az általa alapított bozóki bencés monostornak nem adta.115 Koplány északi szomszédságában, Szügyben 1969-ben az Állami Gazdaság területén építkezés közben három 9-10. (inkább 8-9.) századi sírt bolygattak meg116 alapásás közben. A lelőhelytől északnyugatra a szántásban is kerülnek elő a temetőhöz tartozó település kerámiái (a Dézsa patak közelében, a volt Simonyi kastélypark délnyugat-nyugati kerítése mentén). Balassagyarmaton a vágóhíd területén a 20. század elején honfoglalás kori sírt találtak, amelyből egy kengyelpár és egy kihajló peremű két egye112 PATAY Pál Arch. Ért. 84. (1957). Adatok a nógrádi dombvidék X-XI. századi településtörténetéhez. 58-65. (X-X1V. táblák) BÁLINT Csanád 1991. 267. a csesztvei lelőhelyet Hampel B-be (u.n. Bjelo Brdo típusba) sorolja. 113 Hasonló fenékbélyeg: a Halimba cseresi temető 149. 431. 526. sírjaiban, továbbá KOVALOVSZK1 ]úlia 1980. 82. 18. tábla 2/a. 114 Tornyos Mihály bakói születésű balassagyarmati lakos közlése. A leletek a tulajdonosnál maradtak, de azok közreadását lehetővé tette. 115 BELITZKY János 1977.21. 116 GÁDOR Judit Régészeti Füzetek I. XXIII. 57-58. (Tudtommal a egykori víztorony építésénél találták.) nes vonalköteggel díszített edény117 került a Nemzeti Múzeumba (MNM. 41/1909./ 1-2.).118 Az Árpádkor emléke a szügyi Leányhegyen Patay Pál feltárásaként119 egy „motte", amelynek előzménye ugyan a bronzkorba nyúlik vissza, de átalakítva intenzíven használták a 12. század végétől a 13. század végéig, továbbá Rosner Gyula és Gádor Judit által Nógrádmar- cal-Kerekdombon megásott további kisméretű földvár, amely a leletanyag alapján egészen a török időkig élt. Csesztvén a románkori templom műemléki helyreállításával egyidejűleg Kozák Éva ásatott,120 melynek során középkori oltáralap és lap, valamint a cinterem kerítőfalának részletei kerültek elő. Ide tartozik még körtemplomunk, amelyet már korábban tárgyaltunk. Terepbejárásaink eredményei, leletei A fentiek mellé sorakozik hét nagyobb és három kisebb, korábban ismeretlen lelőhelyünk, melyek leírását és jelentősebb felszíni anyagát korszakonként szeretnénk bemutatni. 1. Bakópuszta újsor felett (U,) A 225 m tszf. magasságban lévő területet az újsor telkein előkerült leletek megismerése nyomán jártuk be 2009 tavaszán. A friss szántásban a 1-4. számú telkeket északról kerítő bokros sávon túl a 30 kW-os távvezetékig 80x200 m-es területen, legnagyobb intenzitással az 1-1/a telek északi folytatásában (gyarapodási szám: KFM 464.), ahol a csontvázat is találták, a lengyeli kultúra népére utaló kőeszköz (1-3. kép) és kerámiaanyag (4-5. kép) volt gyűjthető. Korjelző leletként karcolt kettős spirálissal díszített edényke kis darabja további vékonyfalú finomanyagú kerámiatöredékekkel a Lengyeli I.-re (talán a végére) utal. Kőbaltatöredék, csiszolt véső, csiszoló és ütőkövek, a közelből származó limnokvarcit és obszidián pengék az eszközipart, valamint a távolsági kereskedelmet bizonyítják. A telep valószínűleg a lakótelkek területén is folytatódott. 2. Szügy-Bakó határszakasz (U, Á) 204 m körüli tszf. magasságban Bakót és az egykori Kop113 PATAY 1957. 56-58. XIII. tábla 3. kép. 118 A leleteket ajándékozó Wiesinger Károly főgimnáziumi tanár kertművelés közben bukkant az Ipolypartot délről szegélyező homokháton a sírra. U9 PATAY Pál Régészeti Füzetek I. IX. 55. 120 CEGLÉDI Ilona Rég. Fűz. I. XX. 77. 27
