Rácz Jenő: „Koplyan alias Bakofalva”. Okleveles és régészeti adatok az egykori Koplány történetéhez - Nagy Iván Könyvek 17. (Balassagyarmat, 2009)

„KOPLYAN ALIAS BAKOFALVA" Okleveles és terepbejárási adatok a Csesztvéhez és Szügyhöz tartozó egykori Koplány történetéhez (írta: Rácz Jenő)

lányt összekötő Hármas-hegy gerincén futó út mindkét oldalán, kelet nyugati irányban (a 30 kW távvezeték alatt). 400 m hosszan, kb. 40 m szélességben az új szántásban neolit cserép- és kőszerszámok gyűjthetők, de telepjelenségre utalnak a lelőhely ÉK-i részén talált őrlőkődarabok, (11. kép 7-8,) valamint patics és néhány, talán házak közötti, vagy felhagyott településrészen történt temetkezésre utaló csontmaradvány. A lelőhely keleti végén a rotunda irányában, néhány 10-11. századi (?) kerámia (19. kép 9.12.

15.) is előkerült. Víznyerő helyként feltehetően a hegyláb (Hanzély akácos) forrásait, ill. délen a csesztvei patakot használhatták.

3. Koplány I. (U, Nk, Á, Kk) A lelőhely leírását lásd a tanulmány elején (Terepbejárásaink cím alatt).

4. Koplány II. (U, B, temető?, Ro, temető, Á, Kk) Az Aszód-Balassagyarmat főútvonaltól Csesztvére vezető mellékútvonal jobb oldalán található, 195 m tszf. körüli magasságban. A szántott dombon főként a távvezeték alatt neolit kerámia- és kőeszközök találhatók későcsászárkori leletanyaggal vegyesen. A délkeleti domblábon néhány simított felületű kerámiatöredék és kalcinált csont egy bronzkori (?), továbbá az előbbitől elkülönülő területen egyéb lelet nélkül talált állkapocs- és koponyadarab, egy másik temetkezőhelyekre utal. Minimális Árpád- és későközépkori lelet is gyűjthető a területen.

5. Bakópuszta 10-13. (U, LT, Ro, Nk temető? Á, Kk) számú beltelek rövid leírását lásd a tanulmány elején. Fekvés szempontjából ugyan más helyen hasonló tájolással a lankás völgyoldalban, a Bakó-puszta 1/a. (U, temető) telken 1996-ban házalapozás közben melléklet nélküli (?) tapasztott falú sírt bolygattak meg, melynek markoló által rongált csontanyaga a Kubinyi Ferenc Múzeumba került. (Gyarapodási szám: KFM. 464.)121 A következő telkeken (2-3. szám alatt) őskori kerámiatöredék és obszidián szerszámtöredék is felszínre került, amelynek alapján feltételezhető egy teleppel közös őskori temető, amelyet az északi völgyoldal széléhez csatlakozó platón meg is találtunk. (Lásd 1. Bakó újsor feletti lelőhelyet)

121 KFM 464. Gyarapodási számon tartjuk nyilván az új sor feletti lelőhely kerámia és kőeszköz anyagát is, vélhető összetartozásuk alapján.

6. Bakópuszta - Kenderes. (LT,-Ro, Nk, telep H, Á, Kk) Forrásközeiben a patak partján és az egykori, ma is használt „nagy út" nyugati oldalán található, 190 m tszf. magasságban. A lankás domboldal áradástól nem veszélyeztetett területét már feltételezhetőn az őskortól kezdve használhatták, de a kisszámú kerá- miatöredék alapján a telepet máshol kell keressük. Megtelepedésre elsőként a kelták veszik birtokukba, akiknek szórványos jelenléte még a császárkorban is kimutatható, majd a

8. században települ újra, s ettől kezdve nagy valószínűséggel folyamatos az élet a tizenötéves háborúig, majd a 17. század végétől napjainkig. (Jelenleg csak kertművelés folyik rajta.) /Gyarapodási szám: KFM. 405./

7. Bakópuszta-Dubraviczky telek (U?, Ro, Nk, H, Á, Kk) A Kenderes lelőhely egykori „nagy- úton" túli folytatása, hasonló fekvéssel és azonos korszakokhoz tartozó anyaggal. A lelőhely a nagy, kertként művelt telek alsó háromnegyede. Az út közeli területen a zárt gyep és egy volt vegyszerraktár nem tette lehetővé leletek gyűjtését. (Gyarapodási szám: KFM. 406.)

8. Iván falu (Á,) A 13. századi oklevélből ismert faluhely a már többször emlegetett csesztvei mellékútvonal jobb oldalán található az út melletti dombaljban, az elágazástól 300 m távolságig. Feltehető a leletkoncentráció alapján, hogy inkább szórt település lehetett, jobbára csak 13. század elejétől keltezhető ún. budai kerámiával, mely az aszódi autóút keleti felén is gyűjthető. A 15. századot már nem élte meg, valószínűleg Koplányba és Szügybe települt át a lakosság. (Gyarapodási szám: KFM. 466.)

9. Iván falu malma (U, Ro, Á) Az előbbi faluhely közelében a Feketevíz partjának túlsó felén egy homokos földhát tetején található. Őskori megtelepedést követően a későcsászár korban kis létszámú lakosság feltételezhető a környezetben, később a 13. században az oklevélben említett malomhoz tartozó lakóobjektumok állhatták ezen a területen. Elképzelhető, hogy a korai defterekben említett koplányi malommal is azonos.

10. Miklós völgy, Mohora-Bakópuszta határszakasz (Á) A lankás domboldalon a patakparttól 100-150 m-re 50 m sugarú körben kis- mennyiségű Árpádkor-i kerámia volt gyűjt28