Rácz Jenő: „Koplyan alias Bakofalva”. Okleveles és régészeti adatok az egykori Koplány történetéhez - Nagy Iván Könyvek 17. (Balassagyarmat, 2009)
„KOPLYAN ALIAS BAKOFALVA" Okleveles és terepbejárási adatok a Csesztvéhez és Szügyhöz tartozó egykori Koplány történetéhez (írta: Rácz Jenő)
mányként kapott Zólyom megyei Cserenről nevezett Zopa Miklós fia Imre leánya, Dorothea, akiről a későbbiekben emlékezünk meg. 2. Margit, a már említett Bokry Ivánka comes neje. 3. Katha, Simon fia Farkas özvegye. 4. Klára (hajadon). A koplányi birtok alsó keleti felét (feltehetően Nándori Gergely fiainak egykori Iván földjéből, megvásárolt részét) kaphatta meg Kunch, amely később fiú utód hiányában 1311-ben,59 az ilinyi örökséggel 1320-ban (I. Károly király beleegyezésével) Endre leányaira szállt. Az 1305-ös osztálynál nem tartom véletlennek az özvegy és leányainak választását a terület ro- tundához közel eső nyugati felére, sőt, a megjegyzést, hogy Curvus Endre fiai jobbágyaikat házaikkal együtt, majd csak Kyngue asszony halála után vihetik át a maguk területére, kimondatlanul a családi mansio-k Alsó-Koplyán faluban való helyére és egy családi birtokközpontra utalnak. Ennek kiépítése kezdve a torontáli, kunok letelepítése miatt elvesztett résszel, a koplányi birtokok megszolgálásával, az iváni rész megvásárlásával, azok tisztázott, okleveles leírásaival, a rendezett feltehető morális és egzisztenciális háttérrel, nagy részben az apának volt köszönhető, nem felejtve el a feleség szüleitől kapott támogatást sem, amely miatt a Curvus fiák a családfő halálát követően „erőszakkal" próbálnak jogot formálni a terület északi, korábban feltehetően sógoruk kezelésében lévő örökrészükre, és unokaöccsük birtokrészére is. A jobbágyok házaikkal való átköltöztetésének említése az oklevélben fontos adalék a helyi paraszti építészetre a 13-14. század fordulóján, amelynek alapján feltételezhető, hogy az emlegetett jobbágyok szétszedhető borona, esetleg rovott, vagy egyben szállítható kisebb talpas házakban éltek. Bár Alsó Koplány faluhely, - ha nem is említik az 1286. évi oklevélben, sejthetjük a szomszédok felsorolása alapján körülzárt területből, - egykor Egyed lovag birtokára esett, de Woyn várjobbágy és egykori háznépei is, egykor itt lakhattak. Kemény fiai, apjuk hatalmaskodás közben bekövetkezett halálát követően, le kellett mondjanak róla, ezzel hozzájárulva Meney- nek a lakóhelyhez fűződő növekvő tekintélyéhez. Nagy a valószínűsége, hogy a faluhely már 1277-ben Meney Endre „kizárólagos" 59 GYÖRFFY GY. 1998. 259-60. használatába került, minthogy az 1282-es dú- láskor Kemény családját Bakóval és Pál fia Péterrel együtt említik. A körtemplom problémája A területen feltárt rotunda régészeti feldolgozása sajnos még várat magára. így építésének keltezése sem történt meg az ásatási eredmények, - objektum fekvése, alaprajz, falazati anyaga és módja, párhuzamai - a források és szakirodalom figyelembevételével. Ennek előmozdítása a dolgozat egyik nem titkolt célja az ismertetett oklevelek pozitív ill. negatív információi alapján, kiegészítve azt a leletekből levonható tanulságokkal. Mivel 1269 előtti írásos dokumentum nem maradt fenn és az áttekintett forrásokban sem merült fel olyan adat, amely alapján konkrét évszámhoz vagy személyhez köthetnénk az építést, ezért inkább a kizárásos módszer alapján próbálkozhatunk ennek időpontját, ill. az építtető személyét valószínűsíteni. A szakirodalom, hangsúlyosan Gervers-Mol- nár Vera és Kozák Károly e témában írt összefoglaló tanulmányai,60 valamint két, az ásató engedélyével közreadott61 alaprajzot látva, elvben lehetséges lenne a templom korai datálása. Ha Kozák okfejtése mentén indulunk, elsőként a 9. századi (Konstantin) Kyrill és Metód féle térítés idején épült hasonló emlékekkel való összevetés kínálkozna. Ez időben történt építést azonban a sejthető szláv lakosság ellenére a terület Morva fejedelemséghez viszonyított perifériális helyzete nem valószínűsíti. Következőnek a Kaplony nemzetség kerülhet látószögünkbe, mint a terület egykori birtokosa. A felvetés helyi adaptációja szerint a nemzetség pontosan nem ismert jelentős tagja a kereszténység terjesztését Quedlinburgban (973 Hús- vétján) felvállaló Géza fejedelem, vagy a korai bizánci misszió ösztönzésére, családja, háznépei és környezete számára építette volna keresztelőegyházként a 10. század utolsó negyedében (?). E gondolatmenet - a templom helyének kiválasztása a szolgálófalutól és főúttól való távolság miatt - egyben a birtokos család feltételezhető közeli udvarházát is jelölné. Ennek 50 GERVERS-MOLNÁR V 1972. 32-37. KOZÁK K. 1984.107-143. 1990.317-341. « HÄUSEL S. 2001. 174. LIMBACHER G. 2003. 21. 18
