Rácz Jenő: „Koplyan alias Bakofalva”. Okleveles és régészeti adatok az egykori Koplány történetéhez - Nagy Iván Könyvek 17. (Balassagyarmat, 2009)
„KOPLYAN ALIAS BAKOFALVA" Okleveles és terepbejárási adatok a Csesztvéhez és Szügyhöz tartozó egykori Koplány történetéhez (írta: Rácz Jenő)
családok, feltehetően még a 13. század második felében is, félszolgai függésben élhettek területünkön, kisebb tanyaszerű gazdaságokban, vagy több házból álló, nagyobb lélekszámú faluban. Egy harcos udvamok vagy várjobbágy földterületén, az oklevelekből általánosítható adatok alapján 2-3 „mansio" háznép (család) szolgált. 1269-ben a Meneynek ajándékozott területet (vacuam) üresnek mondja az oklevél, lakott tehát ez idő tájt csak „felső"-Koplány (a mai Bakópuszta) település volt. Egyednek, később fiainak, valamint Egyed tárnokmester védencének birtoka Koplányban Az Egyed név használata 13. századi okiratainkban meglehetősen ritka,44 ennek ellenére az 1269. évi oklevelünkben, ha a tárnokmestert, mint a királyi adomány kieszközlőjét is számítjuk, két azonos nevű, ráadásul a lovagok közé tartozó személy került elénk. Oklevélen belüli szereplésük az érintettek számára evidencia, számunkra mégis fejtörést okozott, minthogy Egyed mester, Meney Endre koplányi szomszédjaként, felvetné a megajándékozott személy hadi vállalkozásokon túli, korábbi famili- árisi, szorosabb (?) kapcsolatát, és a két Egyed lovag esetleges egyezését is. Ezért életrajzi és családi adataikat vizsgálat tárgyává tettük. A nevüket adó szent kultusza a bencésekkel került Magyarországra. (Hitvalló Egyed Athénban látta meg a napvilágot 640 körül uralkodói sarjként. Felnőttként a Nimes vidéki Arles-ban remetéskedett, majd 685-ben megalapította a Péter és Pál apostolokról elnevezett Szt. Gilles-i kolostort.) Királyi alapítású (1091) somogyvári monostorunk, amelyet nagy részben Bakay Kornél45 tárt fel, ugyancsak az anyamonostor titulusát, valamint Egyed tiszteletét öregbítette, ahol 1095-ben az alapító Szent László lovag-királyunkat először nyugalomra helyezték. A Monoszló nemzetség számunkra ismert családi névállományában másodikként Egyed is ezt a nevet kapta, hogy a középkori gondolkodás szerint a gyermek számára, a szülők által remélt jövőbeli eszményt is biztosítsa. 44 Tárgyalt korszakunkban: V. István kiskirályként való hatalomra jutásától 1301-ig, a királyi oklevelek között 104 Egyed említés közül 91 a méltóságsorban való szereplés miatt a bennünket közelebbről érintő személyre vonatkozik (90 %). 45 BAKAY K. 1989. 130 A koplányi birtokos Egyeddel kapcsolatban lovagi címe ellenére biztosan csak fiai és unokái nevét ismerjük, és „halálának vagy eltűnésének (?)", az örökösödéssel is kapcsolatos, hozzávetőleges dátumát. Továbbá, hogy nagyobbik fia Kemény, a legjelentősebb személy viszonylagos fiatalsága ellenére Koplány nyugati részén, amelyet közösen birtokoltak Bedével, „királyi jelenlétben" tett adományként. A területből Egyed, majd fiai, a rotunda tájékát, és attól észak, északnyugatra eső földet tudhatták magukénak, és nyilván a körtemplom környezetében a romos (?) vagy elhagyott udvarhelyet (?), vadászházat(?), Alsó-Koplányt. Bizonyosan oka lehet, hogy sem Egyednek, sem fiainak itteni építőtevékenységére még áttételesen sem utalnak az oklevelek (amit Meneyvel kapcsolatosan minden kétséget kizáróan valószínűsíteni tudunk). Kemény és hozzátartozói egy hatalmas- kodási ügy elrendezésének megtörténtéről tudósító levél46 alapján (1282) valószínű Felső-Kop- lányban, (a majdani Bakó faluban) laktak. Monoszló (Tamás) nembeli Egyed tárnokmesterről ill. családjáról az előbbiekhez viszonyítva több ismeretünk van: A nemzetség első jelentős birtoka III. Béla korában Monoszló. (Belovár, Körös m.) Egyed nagyapja, Tamás már az ifjú II. András dalmát-horvát hercegsége idején 1202-től, majd később királyságában is (1205-35) hűséges embere, uralkodása alatt báni és ispáni méltóságokat töltött be. Fia Gergely (Egyed apja) javakorú emberként 1255-ben krassói ispán, 1269-ben a „kunok bírája" címet viseli.47 Felesége egy, a Bő nemzetségből való ismeretlen nevű leány volt. Egyed születését az 1230-as évek első felére tehetjük. 1265-ben lovagként az ifjabb király főasztalnokaként kíséretének kiemelt tagja, majd a következő évtől tárnokmestereként az ifjabb király első bárói között említik. Egyik testvére, feltehetően öccse, Péter, előbb alkancellár, majd közel 40 évig Erdély püspöke (1266-1307), ekkoriban léphette túl a főpapi méltóság eléréséhez szükséges kánoni, minimum 30. életévet. A harmadik, valószínű a legidősebb fiú, apjuk nevét öröklő Gergely, Kun Erzsébet sógora,48 az ifjabb király trónra jutását követően a 46 Dl 84 673. 47 Az ifiabb király országrészében 48 SOLYMOSI L. Magyararország történeti kronológiája I. 1981.166. ZSOLDOS A. 2002. 284-285. 13
