Rácz Jenő: „Koplyan alias Bakofalva”. Okleveles és régészeti adatok az egykori Koplány történetéhez - Nagy Iván Könyvek 17. (Balassagyarmat, 2009)

„KOPLYAN ALIAS BAKOFALVA" Okleveles és terepbejárási adatok a Csesztvéhez és Szügyhöz tartozó egykori Koplány történetéhez (írta: Rácz Jenő)

királynő tárnokmestere (1270-72) és vasi ispán. A királynővel való rokoni kapcsolat révén (a nagyapai és apai „örökségen" túl) a fiatal test­vérek karrierjében is szerepet tulajdoníthatunk ennek a ténynek. Egyed tárnokmester kiváló katona volt. 1266- ban, a bolgár hadjáratban, Tirnova „bevevője", de nyilván az ifjabb király minden jelentősebb hadi eseményének szereplője. V. István király­sága idején pozsonyi ispán. 1271-ben a cseh ki­rállyal kötendő béketárgyalás egyik, a béke megtartására esküt tevő meghatalmazottja. Ké­sőbb ura hirtelen halálát követően, a kis királyfi (Kun László) elrablásával kapcsolatos vélhető cinkosság miatt, még a királyné szállását is ost­rom alá veszi Gergely testvérével, ami miatt menekülniük kell az országból. II. Ottokár cseh királynál találtak menedéket. Ezzel Egyed át­menetileg kezére juttatta az ispánként rábízott Pozsony vármegyét. Váltották egymást V. István korábbi ellenzé­kének vezérével, Kőszegi Henrikkel, aki haza­térve kegyelmet kap. Következő év elején azon­ban, amikor Csák Máté a seregével az akkor cseh királyt uraló Stájer-országot, Karintiát, Ausztriát és Morvaországot pusztította, - amelyre a nyugati határ táján osztrák-morva seregek csaptak vissza, előrevetítve egy rövide­sen bekövetkező cseh-magyar háborút, - Egyed is visszatér. O is kegyelemben részesült, sőt 1274-75-ben két rövidebb terminusban még rivá­lis ellenfelét, a korábban a kis trónörököst elrab­ló, akkoriban a hatalomból kibuktatott, Gutke- led nembéli Joahimot is váltja a támokmesteri tisztségben, illetve a Nyulak szigetén megölt Bé­la herceg halálát követően felosztott Délvidéken, szintén rövid ideig, macsói és bosnyák báni mél­tóságot is viselt. 1275-ben veszítették el hivatala­ikat Gergellyel együtt, és mindketten „visszavo­nultak a politikától" - írja Karácsonyi.49 Ettől kezdve koplányi Egyedről sem hallunk. Az 1277. évi megosztásnál csak fiait: Keményt és Moytecet említik. Ezek alapján koplányi Egyed „eltűnését" is (!) 1277-et röviddel mege­lőző időpontra kell tennünk. A volt tárnokmes­ter azonban, ha nem a politikában, de néhány oklevélben még feltűnik, pl. öccsével együtt 1291 táján a Bihar megyei Álmosd birtokosa­ként, amikor Péter erdélyi püspök testvéreiként nevezik meg őket. Gergely rövidesen meghal, 49 KARÁCSONYI ]. 1900. 837. Egyed pedig ez idő tájt, „mivel fiai nem voltak" mondja Karácsonyi, örökösöket próbál keresni anyja családjából, a Bő nemzetségből, amit ké­sőbb részben megbán és visszavon. 1294-98 kö­zött építi ki Atyina (Vocin, Horvátország) várát és Vratina földjét a nováki kereszteseknek adja, hogy rokonságáért hetente gyászmisét mondja­nak. Csak 1300-ban említik házastársát, „felte­hető második"50 feleségét, a Kökényes-Radnót nembéli Dobokai Katát. 1302-10 között a nógrá­di Fülek vára is (Gerely fia) Egyed mester birto­ka, melyből 1302-ben elajándékozza az urada­lomhoz tartozó Petrit.51 1307-ben püspök test­vére hal meg. 1313-ban Nagyszombatban bete­gen ő végrendelkezik. Örökbirtokainak nagy részét vejeire, egyéb rokonságára, atyinai ura­dalmát feleségére és hajadon lányaira hagyja. Ha számításaink helyt állóak, és 1230-at rö­viddel követően született, 80 év körüli korban érte a halál, amely e korban ritkaság. Mivel leá­nyai ekkortájt kerültek eladó sorba, ők valóban egy késői vagy második(?) házasságból szület­hettek. Koplányi Egyednek viszont fiai, sőt fiú unokái is voltak, utóbbiakat 1286-ban említik. A kikövetkeztethető nemzedékváltás alapján a két Egyed egyidős lehetett és akár egy személy is lehetne, ha nem tudnánk, hogy a tárnokmes­ter fiúörökösök híján miként volt kénytelen in­tézkedni. További adat, hogy koplányi Egyed lovagnak nem tudunk más birtokáról, csak amit Koplányban lakó fiai örököltek. Az első látásra ellentmondó tények, úgy vé­lem, inkább kiegészítik egymást. Lehetővé te­szik a két Egyed azonos személyként való keze­lését, ha feltételezzük, hogy Kemény és Moytec hajdan az ifjú lovagnak (a kisebb fiú, és egyik unoka neveiből következtetve) egy szláv lánnyal való feltehető rangon aluli hosszabb szerelmi viszonyából születtek. Korábban ha­talmánál fogva közbenjárhatott volna a lány családjának nemesítéséért (?) a kapcsolat törvé­nyes keretbe terelésére, de nem tette. (Szemé­lyére és családjára, nyilván rossz fényt vetett volna.) 1275-ben, mivel kiszorult a királyi ta­nácsadók közül és új életformát kezdett, termé­szetesen járulhatott hozzá (talán a korábbi szá­lak elvágásának okán is), hogy fiainak szerzett, a többihez képest jelentéktelen koplányi birto­ka a nevükre kerüljön. Nem sokkal ezt követő­50 KARÁCSONYI]. 1900. 837. sí GYÖRFFY GY. 1998. 241-42. 284. 14

Next

/
Oldalképek
Tartalom