Tyekvicska Árpád: Írások a forradalomról - Nagy Iván Könyvek 16. (Balassagyarmat, 2006)

„AZ IGAZSÁGBA VETETT HIT...”. A forradalom három vezetőjének életrajza

A forradalom három vezetőjének életrajza A belépés után megtartott házkutatás nevetséges eredménnyel zárult: a rendőrség felé tartó menet élen haladó pufajkás mindössze egy rozsdás és törött kardot tarthatott maga elé halovány bizonyítékként az esetleges statáriális eljáráshoz. A salgótarjáni kihallgatásokat végigkísérte a verések sorozata. A vallatásokon többnyire grandiózus és egyben nevetséges vádakat kívántak elismertetni vele (pl. kapcsolatot tartott a Mátrában tartózkodó Maiéterrel). Magyar Pált - és a vele együtt letartóztatottakat - április 3-án szállították át a balassagyarmati börtönbe, ahol augusztusig várták ügyük folytatását. Balassagyarmaton nyilvánvaló volt, hogy a Daróczi-Magyar-ügyben, ha azt helyben és elkülönítetten tárgyalják, nem születhet „méltó" büntetés. Ezért a forradalmi tanács vezetőinek ügyét összevonták néhány katona- és rendőrtisztek ellen indított eljárással, és ezekkel egyesítve adták át a hadbíróságnak. Még a Budapesti Katonai Börtönbe való felszállítás, tehát a bírósági tárgyalás előtt Magyar Pállal közölték, hogy a gyötrelmeiről felvetetett ügyészségi jegyzőkönyvért - amely dokumentumaink között olvasható - halálra fogják ítélni. Dr. Magyar Pál az ítélethirdetés után három hónapot töltött a Kisfogházban halálraítéltként. A halálos ítélet kimondásának estéjén a börtönőrség olyan súlyos fizikai bántalmazásban részesítette, hogy másnap az orvos a börtönkórházba szállíttatta. Csak júniusban - akkor még nem tudta -, Nagy Imre kivégzésének másnapján tárgyalta ügyét újra a kegyelmi tanács. Mentesítették a legsúlyosabb ítélet alól. Dr. Magyar Pál 1962-ben, az amnesztia során szabadult. Balassagyarmaton nem engedték elhelyezkedni, hosszú évekig fizikai munkásként dolgozott a váci cementgyárban. A jogi önképzést azonban tovább folytatta, figyelemmel kísérve a szakirodalmat. A nyolcvanas évek elején térhetett vissza a jogászpályára, egy széles nemzetközi kapcsolatokkal rendelkező budapesti vállalat jogtanácsosaként. Ma, megromlott egészséggel, túl a nyolcvanadik életévén, nyugdíjasként él. Bargár Ödön (1909-1966)

1 Bargár Ödön 1909. november 12-én született a Turóc vármegyei Znióváralján. Születésekor apja, Emil, takarékpénztári tisztviselő volt. Ödön testvérei közül ifj. Bargár Emil később tanárként dolgozott, míg lánytestvére, Edit, a közgazdaság-tudományi egyetemet végezte el. Édesapjuk korai halála után a három gyermeket rokonok nevelték. 1920-ban - megannyi magyar sorstársukkal együtt - őket is kiutasították Csehszlovákiából. Bargár Ödön 1927-ben iratkozott be a kiskunfélegyházai tanítóképzőbe. Az iskola után katonának sorozták be, ahonnan 1934-ben karpaszományos tizedesként szerelt le. 1 NML XXV. 4. c) B. 123/1957. 285