Tyekvicska Árpád: Írások a forradalomról - Nagy Iván Könyvek 16. (Balassagyarmat, 2006)

„AZ IGAZSÁGBA VETETT HIT...”. A forradalom három vezetőjének életrajza

Az igazságba vetett hit... A harmincas évek a tanyasi iskolaprogram fontos időszaka volt. A kormányzati figyelem talán sohasem fordult annyira e mostoha körülmények között működő iskolatípus felé, mint akkor. Tanyasi tanítónak lenni egyfajta vállalást is jelentett. Bargár Ödön a Kunszentmárton melletti Vegyetanyán kezdte pályafutását. Innen került 1936-ban - rövid egy évre - Budapestre, a Baross Gábor telepre. Innen útja Budafokra vezetett, többször megszakítva rövid katonai behívásokkal. A sportos alkatú fiatalembert 1938-ban, egy szegedi behívás alkalmával beszélték rá felettesei, hogy iratkozzon be a sport- és vívóakadémiára, azaz a sporttisztképző iskolára. Képzése, a háborús események miatt, már nem fejeződött be. 1939-ben a budapesti II. gyalogezredbe osztották be, zászlósként. A következő évben szakasz- és századparancsnoki vizsgát tett, ezt követően léptették elő főhadnaggyá. 1941-ben került ki hadműveleti területre, mint a 32. gyalogezred egyik századának parancsnoka, Jampol és Romni városok körzetében. Másfél hónap múlva zászlóaljparancsnokká nevezték ki, egysége ott-tartózkodásuk végéig megszálló feladatokat lát el. Csapattestét 1942 novemberében indították haza, de őt a hadosztály-parancsnokság mint tolmácsot még további három hónapig ott tartotta. Bargár főhadnagy 1943 februárjában került csak vissza Magyarországra. A távozása napján kiadott napiparancs szerint: „A hadosztálynál eltöltött idő alatt önzetlen munkavállalásával és szorgalmával, valamint kezdeményező természetével elöljáróinak kiváló támasza volt, víg és lekötelező modora rövid idő alatt kedvelt bajtárssá tették." Azonban haza vezető útján életre szóló sérüléseket szenvedett: a vonatot légitámadás érte, ő pedig légnyomást és tüdővérzést kapott. Egy évig kezelték betegségét, majd 1944 tavaszán ismét bevonultatták a budapesti őrzászlóaljhoz, és augusztusban hadműveleti területre került, Torda város körzetében. A folyamatos visszavonulás közben kiújult tüdővérzése, és a soproni hadikórházba szállították. Decembertől szabadságra ment. Budapesten érte a szovjet bevonulás. Nyelvtudását kamatoztatva 1945 áprilisáig mint tolmács működött a szovjeteknél, majd ekkor szolgálattételre jelentkezett a Honvédelmi Minisztériumban, ahonnan Balassagyarmatra küldték egy pótkeret-parancsnokság felállítására. Hamarosan ő lett a megyei kiegészítő parancsnokság vezetője. Kiújuló tüdő- és már kialakult gyomorbetegsége - de bizonyára a fokozatosan változó, „keményedő" politikai elvárások - miatt is 1947-ben tartalékállományba helyezték. Leszerelése után rövid ideig a budapesti hidak újjáépítésén dolgozott, majd 1949-ben visszatért Balassagyarmatra, ahol tanítóként helyezkedett el. 1953-tól a forradalom kitöréséig függetlenített tanulószoba-vezetőként tevékenykedett. A forradalom leverését követően Bargár Ödön sem kerülte el a megtorlást. 1957 márciusában egy hónapra közbiztonsági őrizetbe, majd május 12-étől rendőri felügyelet alá helyezték. Májusban - a pártbizottság utasítására - munkaügyi fegyelmit indítottak ellene. Az indoklás szerint: „a pedagógusok nagy része nem értett egyet az ellenforradalommal, de akadt olyan nevelő, aki maga286