Tyekvicska Árpád: Írások a forradalomról - Nagy Iván Könyvek 16. (Balassagyarmat, 2006)

EZERKILENCSZÁZHATVANKETTŐ. Ami ’56 után következett

Ami '56 után következett... Csak így érthető meg az, hogy egy fogyasztási kultúrájában alapvetően még tradicionális, az anyagi gyarapodás útján épp csak hogy elindult országban, ahol a motorkerékpár, az 5200 forintos Kékes televízió, a Lehel hűtőgép, a porszívó, a szakszervezeti részletre vásárolható variabútor, netán a víkendház jelentik az átlagpolgár - igaz, már mind többek számára elérhető - álmát, ahol ezek a cikkek esetenként még a pult alól sem kaphatók (a Népszabadság egyik karikatúrájának aláírása: „Kaphatnék valamit, amit nem lehet kapni?"), és ahol az 1962ben átadott József Attila lakótelep egy-két szobás betontömbjei adják a lét olyanynyira vágyott új kereteit, miként lehetséges vad polémiákba bonyolódni az individualizált fogyasztói társadalom rákfenéiről. Váci szerint „a szükséglet és a kielégítés közötti távolság... szinte teljes eltűnésére" lesz lehetőség. Ennek alapján fogalmazza meg a váteszi kérdést: „mit tehetünk, hogy az anyagi javakkal ellátott s felemelkedő tömegeket, akik már nem kénytelenek majd létfenntartásuk miatt nagy erőfeszítéseket tenni, továbbra is erőfeszítésre sarkalljuk... a kommunizmus pihentető, derűs partjaira lépő emberek ne a kényelemben szuszogva terüljenek el az anyagi jólét langyos homokpartjain... írók, művészek, hol van a mi húszéves tervünk?" Váci kérdéseire reagált az Új írás szerkesztőségi vitaindítója: „... nem a kispolgári mentalitás termelődik-e újjá ebben a televíziós, autós, víkendházas, motoros életformában? ... Ha emberünk elérte vágyait, vajon nem tompítja-e kisés nyárspolgárrá az a körülmény, hogy a TV miatt nap mint nap bezárkózik lakásába, az autóban elszigetelődik a gyalogosoktól, a víkendházban a közös, társasági együttlét emberi alkalmaitól?" A folyóirathoz csaknem 130 cikk, észrevétel futott be a vita során, de ezek közül csak 25 került közlésre.

1 A jövő ürügyén a hozzászólók többsége a jelen leképezésével foglalkozott, rámutatva az általa negatívnak ítélt társadalmi jelenségekre, vérmérséklete szerint védve vagy ostorozva a kibontakozó életmódbeli változásokat. Mit tegyünk „az anyagi ellátottság egyre gazdagítóbb viszonyai közé jutó ember kulturális igényeinek növelése és kielégítése érdekében" akkor, amikor „a szórakozási igények alpáriasodó irányaiból (tánc, táncdal, humor stb.), az öltözködés sokszor minden célszerűséget mellőző szélsőségeiből, az anyagi 'szerzés' eluralkodott mohóságából vagy a társadalmi együttélés értelmezéséből a polgári és a kispolgári szokások hatása árulkodik...?" - teszi fel a kérdést 1962ben Földeák János. Földeák a kommunista távlatok szemszögéből hozza meg a maga ítéletét „a külön háztartást, a mosó-, szárító- és vasalógépet is a kommunista társadalomba való átmenet jólét-emelkedése hídjának tartom" -, de bízik abban, hogy a jövő emberének életkeretei sokkal kedvezőbben alakulnak ki annál, mintsem A vitából vett idézeteket lásd a szerzők 1962-ben az Új írásban megjelent írásaiban. 395