Tyekvicska Árpád: Írások a forradalomról - Nagy Iván Könyvek 16. (Balassagyarmat, 2006)

EZERKILENCSZÁZHATVANKETTŐ. Ami ’56 után következett

Ezerkilencszázhatvankettő ző új alkotmány kidolgozása is, sőt felvetődött a lajstromos választási rendszer helyett a területi jelölésen alapuló, kerületenként több jelölt állítását is lehetővé tevő választási rendszerre, valamint az amnesztiára vonatkozó javaslat előkészítése. Az utóbbiak azonban márciusra nyom nélkül kikoptak az előterjesztésekből. Ennek ellenére a VIII. kongresszus a nyitás kongresszusa volt. Itt váltak hivatalos párthatározattá azok az ideológiai, taktikai és stratégiai megközelítések, amelyek később a gulyáskommunizmus alapízeit adták. A magyar vezetés a maga számára döntött abban az ideológiai alapkérdésben, amely a szovjet-kínai szembenállást is meghatározta: a kommunizmus csak magas anyagi-technikai bázison építhető fel, szemben a pekingi állítással, mely szerint ez alacsony létszinten is lehetséges, ha a nép politikai öntudata, szervezettsége, fegyelme gyorsabban fejlődik, s igényeit mérsékli (ez az ideológia állt a kulturális forradalom hátterében). A döntés abból a szempontból alapvető, hogy az anyagi javak minél gyorsabb növelésében határozta meg a magyar szocialista építés elsődleges feladatát, az osztályharcot pedig mindinkább mint a kapitalista és szocialista termelési módok békés gazdasági versengését értelmezte. „A szocializmus alapjainak lerakása után", „a szocialista termelési viszonyok uralkodóvá válásával" Magyarország lakosai egyszerre azon vehették magukat észre, hogy „eltűntek hazánkból a kizsákmányoló osztályok", és szűnőben van az ellenük folytatott kíméletlen harc, a proletárdiktatúra fogalma még él, de az ideológusok már az „össznépi állam" kategóriáját ízlelgetik. A nép államában pedig a munkásosztály pártjából az egész nép pártjává kell válnia a „vezető erőnek". Noha „a kommunizmus építésének törvényei azonosak", emellett bőven van már tere a nemzeti sajátosságoknak. Az év egyik szenzációja, hogy a hivatalos deklarációk szerint megszűnik a származás alapján való megkülönböztetés, például az iskolai felvételeknél, a különböző adatlapokon - legalábbis elvben - üresen hagyják az erre vonatkozó rovatokat. Persze hozzátartozik ehhez az is, amivel Kádár a hőbörgő keményvonalasokat nyugtatgatta: „Igenis, a továbbiakban is biztosítani kell majd, hogy a helyek egy bizonyos részét fenn kell tartani bizonyos kategóriák gyermekei számára... azonkívül munkások és parasztok gyermekei számára."

1 Az új ideológiai keretben kétfrontos harcra, az állam elnyomó funkciójának újraértelmezésére, a szocialista ember nevelésére és mindenekelőtt új szocialista nemzeti egységre van szükség, melyhez az újfajta szövetségi politika vezet. (Különös hangsúlyt kaptak ebben az időben a nevelési, oktatási, ifjúsági kérdések. Javában folyt az oktatási reform, az iskolán kívüli művelődési formák megteremtése, az ifjúság életmódja körüli viták stb.) Uo. 288. f. 4/50. őe. 1962. augusztus 14-16-i ülés jegyzőkönyve. 392