Tyekvicska Árpád: Írások a forradalomról - Nagy Iván Könyvek 16. (Balassagyarmat, 2006)
EZERKILENCSZÁZHATVANKETTŐ. Ami ’56 után következett
Ami '56 után következett... A rendszer gróftól (Károlyi emléke) parasztig (Veres Péter) mindenkit lázas sietséggel igyekszik szövetségesévé tenni, kit liberalizálási mutatványaival ámulatba ejtve, kit csak egyszerűen megvásárolva. A tömegeket meg csak a maguk módja szerint, de még a maga korlátain belül - élni hagyva. Frizsiderszocializmus Az életszínvonal-politika mindvégig a kádári hatalom elsődleges legitimáló tényezője volt, gyakorlati érvényesülésének megszűnte pedig egyben e hatalom eliminálódását is jelentette. A folyamatos, érzékelhető és távlatosnak tűnő fogyasztásbővülés, az anyagi gyarapodásba vetett bizodalom („a társadalmi fejlődés békét és boldogságot ígérő távlata") az, ami leginkább emészthetővé tette a társadalom számára a kádári éveket, és tette a rendszer lekötelezettjévé vagy legalábbis partnerévé a magyar értelmiség nem egy jeles alakját. Ennek a politikának azonban nemcsak támogatói, hanem bírálói is voltak. Már a pártkongresszus irányelveinek vitája során többen felvetették a társadalmi osztályok életszínvonal-nivellálódásának kérdését. Az '56-ot követő és a szövetkezetesítési hullámot megelőző évek hazai léptékkel mérve látványos gyarapodására a szövetkezetekbe kényszerített gazdaparasztság sokáig mint egyfajta aranykorra emlékezett vissza. A szabadpiaci mezőgazdasági árak és ezáltal a paraszti jövedelmek növekedése riasztólag hatott azokra a politikusokra, akik az új osztályharcelmélet és szövetségi politika helyett szívesebben látták volna a munkásosztály preferált helyzetének a fenntartását, sőt, erősítését. (A „munkásosztály gondjait" növelte az a tény is, hogy az ötvenes évek végén, a hatvanas évek első felében zajlott le a magyar néphadsereg technikai átszervezése - mindenekelőtt a légvédelmi rakéta- és lokátorrendszer bővítése, felújítása és a MiG-21-es gépek rendszerbe állítása -, ami jelentős költségvetési forrásokat vont el az ipartól is. 1960 és 1963 között a honvédelmi kiadások 60%-kal növekedtek!) 1962-ben a baloldali ellenzék egyik fontos taktikai fegyverévé vált „a munkásosztály" védelme. Tudvalévő, hogy maga Kádár is alapjában véve munkáspárti volt, azonban ekkor még a pártvezetésen belül, elsősorban Fehér Lajos személyében olyan erőteljes mezőgazdasági lobby létezett, amely képes volt ellensúlyozni a változások befagyasztását szorgalmazó elképzeléseket. A magyar mezőgazdaság - legalábbis időlegesen - szubvencionált ágazat maradt, ami hozzájárult ahhoz, hogy az aszályos évek ellenére a szövetkezeti átszervezés Magyarországon lényegében nem járt termeléscsökkenéssel, így elkerülhetővé vált a fogyasztás korlátozása, az életszínvonal csökkentése. Az életszínvonal velejáró jelenségei nem hagyták érintetlenül a párt értelmiségi holdudvarának különböző árnyalatú képviselőit sem. 393
