Tyekvicska Árpád: Írások a forradalomról - Nagy Iván Könyvek 16. (Balassagyarmat, 2006)

„GYORSAN ÉS KEGYETLENÜL LE KELL SZÁMOLNI VELÜK”. Parancs az 1956-os sortüzekre?

Parancs az 1956-os sortüzekre? December első napjaira a hatalom láthatólag elszánta magát az „ellenforradalom" gyors és határozott felszámolására. Az MSZMP december 2-3-i és 5-i központi bizottsági értekezlete meghozta azt az ideológiai „tisztázást", amely végleg lezárta az október-novemberi történések megítélése körüli, párton belüli vitákat, ellenforradalomként aposztrofálva a teljes eseménysort. Merevedett, majd néhány nap múlva teljesen megszűnt az addig tapasztalható tárgyalási készség a munkástanácsokkal (főként a Nagy-budapesti Központi Munkástanáccsal). A KB-értekezlet napjaira pedig elkészült az első fehér könyv, mely már kijelölte a megtorlás első célpontjait. Vélhetően Münnich Ferenc és a Magyarországon tartózkodó Szeröv KGB-elnök környezetében megszülethettek az első operatív tervek a megtorlás megindítására. December 6-i ülésén pedig a kormány kimondta, hogy a fegyveres erők minisztere készítsen előterjesztést „az ellenforradalmi tevékenységben, terrorcselekményekben részt vevők felelősségre vonásának meggyorsítására".

1 Ebbe a leszámolás-hangulatba illeszthető bele az alább közölt jegyzőkönyv is. A Katonai Tanács valamikor december 4-e délutánján, estéjén tarthatta ülését, hiszen azon Csémi Károly már beszámolhatott a KMT néhány vezetője és az illegálisan megjelenő Élünk szerkesztői által kezdeményezett - a szovjet intervenció egy hónappal azelőtti kezdetére emlékező - asszony tüntetésről. Az alaphelyzet egyértelmű: Budapesten falragaszok, röplapok jelentek meg, amelyek december 6-ára a Kádár-kormánnyal való „végső leszámolást" hirdették meg. A jegyzőkönyv tanúsága szerint a hadsereg vezetői hittek a fenyegetőzésnek, döntésük arra a feltételezésre épült, hogy az „ellenforradalom" hatodikán valóban támadásra készül.

2 A dokumentumban olvasottakból kiérződik a katonai vezetők egyfajta válságtudata: December elején - az ÁVH, és így a besúgói hálózat szétesése miatt - a katonai vezetés (akárcsak a kormány) sokszor csupán ellenőrizhetetlen értesülésekre alapozhatta helyzetértékeléseit, gyakorta túldimenzionálva az egyes történések várható méreteit, hatását, veszélyességét. Ez érződik a december 6-ára vonatkozó hírek tárgyalásában is. A dokumentumot végigkíséri a bizonytalanság és a gyengeség érzete: a meglévő karhatalmat kevésnek, fegyverzetében gyengének érzik az „ellenforradalmi veszély" elhárítására, ami az egyik mozgatója lehetett a radikális, gyors és kegyetlen, preventív leszámolás akarásának (Földes: „Ma 25 ezret, holnap esetleg 100 ezer embert mozgat az ellenség; akkor mit fogunk csinálni?"). 1 A Magyar Szocialista Munkáspárt ideiglenes vezető testületeinek jegyzőkönyvei. I. kötet (a továbbiakban: MSZMP jkv.). Intera Rt., 1993.116. o. 2 Zimándi Pius: A forradalom éve. Krónika 1956-ból. Századvég Kiadó - 1956-os Intézet, Budapest, 1992. 308. o. 375