Tyekvicska Árpád: Írások a forradalomról - Nagy Iván Könyvek 16. (Balassagyarmat, 2006)

„GYORSAN ÉS KEGYETLENÜL LE KELL SZÁMOLNI VELÜK”. Parancs az 1956-os sortüzekre?

Gyorsan és kegyetlenül le kell számolni velük Külön kell hangsúlyoznunk azt a tényt, hogy a december elején megtartott KB-értekezleten a politikai vezetés részéről komoly támadások érték a forradalmi eseményekbe belekeveredett katonai vezetőket (Marosán a KB-határozatban történő név szerinti megnevezés mellett kardoskodott).

1 A jegyzőkönyvben is érzékelhető, hogy Földes László (és Ilku) a párt véleményét közvetítette a láthatólag húzódozó Úszta felé: határozottabb, keményebb fellépést várnak tőlük, eddigi „munkájukkal" a párt korántsem elégedett. A helyzet logikájából az is következik, hogy Földes szavaiban a pártvezetés egészének vagy legalább egy részének a szándéka, talán döntése jelenik meg. (A pártvezetés és a fegyveres erők tevékenységének bizonyos koordinálatlanságáról árulkodik Úszta mondata: „... célszerű lenne már, ha a párt összehangolná velünk a tevékenységét.") Ugyanitt értelmezendők azok a meglehetősen elítélő és ellenséges megnyilvánulások, amelyek a Belügyminisztériummal, illetve a rendőrséggel kapcsolatban hangzottak el a Tanács ülésein. Magán a Belügyminisztériumon, illetve a rendőrségen belül is komoly pozícióharc folyt a rendőr- és az ávós állomány között. A két fél kölcsönös utálata a másik iránt még 1953-ra, az ÁVH-nak a minisztérium szervezetébe való betagozására vezethető vissza, és ez a forradalom alatt nyílt gyűlölködésbe csapott át. December elején a pártvezetés még nem jutott el odáig, hogy véglegesen döntsön az ávós-kérdésben, bár Kádár már november 21-én kijelentette az Intézőbizottság előtt, hogy a szerveződő karhatalomba be kell vonni az államvédelmi egységek tagjait is.

2 A Katonai Tanács jegyzőkönyveit szemlézve már-már mosolyogtatónak tűnik az az igyekezet, ahogyan a katonai vezetés hatni akart a BM-ben lejátszódó személyi mozgásokra, állandó kritikával illetve a rendőrség munkáját. A dolog mögött nyilván a két fegyveres testület vezetőinek rivalizálása munkált: még 1957 elején is folyt vita (pl. az MSZMP Intéző Bizottságának ülésein) arról, hogy a karhatalom milyen módon és mértékben kerüljön HM-, illetve BM-irányítás alá.

3 E pozícióharcban nem nehéz felismernünk a két testület vezetésének - és pártkapcsolatainak - személyes ambícióit, illetve az ebből adódó érdekütközéseket. A közölt jegyzőkönyv is felvillant néhány vádat, ám az ellentétről legérzékletesebben az 1957. január 7-i ülésen elhangzottak tanúskodnak. Ekkor Csémi bejelentette, hogy a BM tartalék állományba helyezte a karhatalmi ezredébe beosztott AVH-s tiszteket, és január 15-től azok már fizetést sem kapnak. „Ezzel az intézkedéssel nem lehet egyetérteni" - zárta mondanivalóját. „Jelenleg a BMben az folyik, hogy személyi ismeretség alapján kerülnek felvételre tisztek." Horváth vezérőrnagy szerint: „Ezek a [volt AVH-s] tisztek kell, hogy képezzék 1 MSZMP jkv., 232-233. o. 2 Uo. 75. o. 3 Uo. 302-309. o. 376