Tyekvicska Árpád: Írások a forradalomról - Nagy Iván Könyvek 16. (Balassagyarmat, 2006)

DOKUMENTUMOK Balassagyarmat ’56-os eseményeiről

Dokumentumok Iskolánk nevelőtestülete és ifjúsága az október 23-i események hírét nem kis várakozással és reménykedéssel fogadta. Azt vártuk, hogy a párt központi vezetőségében, a kormányban és ezen keresztül az egész társadalomban megindul az egészséges demokratizálódási folyamat, amely végső fokon a szocializmus építésében elkövetett hibák kijavításához fog vezetni. Azt reméltük, hogy mindez békésen fog lezajlani, bár a fegyveres felkelésnek már 24-én reggel hírét vettük. A fiúkollégium lakói 24-én reggel a 7 órás rádióadást a II. emelet egyik szobájában hallgatták, a szokottnál erősebb zsivaj gásuk az utcára lehallatszott, amire az államrendőrség néhány polgári ruhás tagja feljött épületünkbe a történtek kivizsgálására, kikérdezték az ügyeletes nevelőt és néhány tanulót a történtekről, s megállapíthatták, hogy a hírek vételével kapcsolatos érzelmi megnyilatkozáson kívül semmi sem történt. Mi általában nem tulajdonítottunk kezdetben a történteknek nagyobb jelentőséget és abban bíztunk, hogy Nagy Imre kormánya - bírván a nép bizalmát - egy-két napon belül ura lesz a helyzetnek. Az első napokban a rádió minden fontosabb közleményét a nevelők és a tanulók együttesen hallgatták meg. Próbáltuk az eseményeket értelmezni, már amennyire ezt tájékozatlanságunk miatt tehettük. A nevelőtestület abban teljesen egyetértett, hogy ifjúságunkat visszatartjuk minden olyan lépéstől, ami esetleg a rend megbontásához vezetne. A városban különböző hírek keringtek, hogy a tanítóképző ifjúsága két nevelő biztatására (Farkas András és Rátz Tibor kartársak nevét emlegették) tüntetésre készül. Minderről a tanítóképzőben sem a nevelők, sem a tanulók semmit sem tudtak, a híresztelésnek egyáltalában semmi alapja sem volt. Alig győztem egyes szervekkel megértetni, hogy mindez csak pletyka, győződjenek meg arról személyesen, hogy a tanítóképzőben, ha sokat is beszéltünk az eseményekről, az élet nyugodt mederben folyik. Az első nagyobb szabású tüntetés Balassagyarmaton 26-án zajlott le. A délelőtti órákban a MÁVAUT két dolgozója jelent meg nálam azzal, hogy engedjem ki az ifjúságot az utcára tüntetni. Közöltem velük, hogy a nevelőtestület nem helyesli a tüntetést, határozottan ellen van annak, hogy a tanulók kivonuljanak. A küldöttek erre kétségbe vonták hazafiságunkat, és közvetlenül az ifjúsághoz fordultak. Lipták Gyula, IV/b. osztályos tanulótól, a tanulók szószólójától azt a választ kapták, hogy ebben a kérdésben a tanulók teljesen egyet értenek a nevelőkkel, nem látnak okot a tüntetésre, és abban nem vesznek részt. így történt meg aztán, hogy a nevelők és a tanulók egységes állásfoglalása következtében a tanítóképző nem vett részt azon a tüntetésen, melynek során ledöntötték a szovjet emlékművet, leverték a csillagokat, stb. Még a tanítás befejezése után, az ebéd alatt is figyelmeztettük a tanulókat, hogy a tüntetésen ne vegyenek részt. Du. fél három óra körül egyesek elszórtan mint nézők csatlakoztak az iskolához ért tömeghez. 368