Tyekvicska Árpád: Írások a forradalomról - Nagy Iván Könyvek 16. (Balassagyarmat, 2006)
DOKUMENTUMOK Balassagyarmat ’56-os eseményeiről
Balassagyarmat '56-os eseményeiről Iskolánkban ezen a napon is rendes tanítás folyt. Lombos Lívia, aki az augusztusi pótló vizsgán egy tárgyból elégtelent kapott, e nap délutánján, a tüntetés ideje alatt tett javítóvizsgát. Az ifjúság küldötteivel pedig arról tanácskoztunk, hogyan tudjuk a DISZ széthullása után a diákszövetséget létrehozni. 1 Ez volt a mi forradalmunk, és ez némileg elvonta a tanulók figyelmét az utcán tüntetőkről. Ugyanezen a napon, október 26-án délelőtt, már mintegy 10 szülő nemcsak a város közvetlen környékéről, hanem távolabbi helyekről is (pl. KarancskesziMarakodipuszta) bejött intézetünkbe és kérte, hogy a rend helyreálltáig engedjük haza gyermeküket. Az engedélyt megadtuk. Ezt látva tanulóink túlnyomó többsége október 26-án délután, vagy 27-én reggel hazatávozott, csak néhány messzebb lakó tanuló maradt itt rövidebb-hosszabb ideig, kb. egy hétig. Amikor városunkban a járási pártbizottság kezdeményezésére megalakult a forradalmi nemzeti bizottság, annak az iskola képviseletében én is tagja lettem. Közben, október végén, már Balassagyarmaton is forrpontra jutottak az események. A forradalmi tanács harmadik ülésén már elhangzott a „büdös kommunista", kiáltás. Attól kezdve nem vettem részt az ülésein. A forradalmi tanács felszólítására nálunk is létrejött a munkástanács elnöksége. Tagjait titkos szavazással választottuk meg október 30-án. A következő kartársak kerültek be: Farkas András, Kolárovits Lászlóné, Kovalcsik András, Réti Zoltán kartársak és Nagy János hivatalsegéd. (Három kartárs a tanítóképző, egy a gyakorló általános iskola nevelői közül, és egy hivatalsegéd.) A városi forradalmi tanácsban az iskolát kilépésem után Kovalcsik András kartárs képviselte. Úgy tudom, egy ülésen vett részt. Kovalcsik kartárs mérsékelt magatartásával hozzájárult ahhoz, hogy a nevelők egyetértettek abban, miszerint nincs helye a személyeskedésnek, a káderjelentésekben való vájkálásnak. Az is elhangzott, hogy évek óta együtt dolgozunk, ismerjük egymást és bízunk egymásban. Ami személyemet illeti, a legzavarosabb napokban megjelent nálam Szabó István kartárs és közölte velem, hogy bármikor bárki előtt kiáll értem, és akárhogy is fordulnak az események, a tanítóképző élén kell maradnom. Tette ezt nevelői munkásságomra és emberi magatartásomra hivatkozva. Az ilyen természetű megnyilatkozások másutt általában nem voltak akkor mindennaposak, ezért is említettem meg. A gyakorló általános iskolában - néhány napi megszakítástól eltekintve - a téli szünet kiadásáig rendben folyt a munka. A kartársak ezt természetesnek tartották. A városban megszervezett sztrájkok idején is tanítottunk. Ezért bizonyos körökben sztrájktörőknek nyilvánítottak bennünket, és azzal fenyegettek meg, hogy beverik az ablakainkat. Az utóbbira azonban nem került sor. Talán a Dányi József által vezetett Balassagyarmati Forradalmi Ifjúsági Szövetség szervezéséről van szó. 369
