Tyekvicska Árpád: Írások a forradalomról - Nagy Iván Könyvek 16. (Balassagyarmat, 2006)

„A SORS TEREMTI A HŐSÖKET”. Vázlatos áttekintés a forradalom balassagyarmati eseményeiről

,A sors teremti a hősöket' Tátrai Guido a pufajkás karhatalom általi megveretése után, 1956. december 5-én badon engedték Tátrait, aki azonnal fényképészhez ment és lefotóztatta magát. A képet sokszorosíttatni szerette volna, hogy a város lakossága így értesüljön a történtekről. Az indulatok nem csendesedtek, sőt amikor a verésnyomokkal borított Tátrait egy teherautó platójára állítva a városban végigvitték, általános felháborodásba csapott át.

1 Aznap - tehát december 6-án - dr. Vadas János elnökletével ülést tartottak a városi munkástanácsok szövetségének tagjai. A küldöttek, a fegyveres erők és az MSZMP és a tanács vb vezetőivel közösen, a karhatalmi parancsnokság és a megyei-járási ügyészségek együttműködéséről, a törvényesség megszilárdításáról tárgyaltak. Az ülésen megjelent Antal Imre, a forradalmi ifjúsági szövetség tagja, aki Simon őrnagytól, a balassagyarmati puf ajkások parancsnokától követelte a Tátraiügy kivizsgálását és bántalmazásában résztvevők eltávolítását az egységből. Antal és társai az ügyészséghez is beadtak egy jegyzőkönyvet a fiatalember megveréséről, csatolva az orvosi látleletet. (Az iratnak, azóta sajnos nyoma veszett.)

2 Aznap délután tüntető tömeg lepte el a Bajcsy-Zsilinszky és az Ady Endre utcát. A határőrlaktanya előtt követelték az érintettek megbüntetését. A demonstrálók képviselői - köztük az ifjúsági szövetség két tagja, Antal Imre és Kelemen János - tárgyalásba bocsátkoztak a karhatalmi vezetőkkel és a szovjet katonai parancsnokkal, Ivanov őrnaggyal. A helyzet akkor vált kritikussá, amikor kinyílt a laktanya kapuja, és onnan szovjet tankok gördültek elő, láthatóan támadó szándékkal. (Lombos Márton visszaemlékezése szerint „A hely1 NML XXV. 4. c) B. 40/1957. 32. o. 2 NML XXV. 4. c) B. 40/1957.16. o. 268