Gere József: Békében, háborúban. A balassagyarmati 23/II. gyalogzászlóalj története (1939-1945) - Nagy Iván Könyvek 15. (Balassagyarmat, 2004)

Harcok a Kárpátok előterében, Erdélyben és Magyarországon

Harcok, a Kárpátok, előterében. Erdélyben és Magyarországon zelebb járt hozzánk. A tűzparancs után eldördült az ágyú, és megismétlődött az előbbi. A lövedék a harckocsiról ismét lepattant. A kezelők még ekkor is az ágyú mellett guggoltak. Ekkor gyorsan döntöttem. Elkiáltottam magamat: Futás, el az ágyútól hátrafelé! — s mindannyian berohantunk az erdő fái közé. Ekkor dör­dült el a harckocsi ágyúja. Egy lövéssel kiemelte az ágyúnkat a tüzelőállásból. Amikor hátranéztem, már csak a kerekei álltak az ég felé.”242 A 23/5. század katonái alig néhány órát pihenhettek. Szálláskörletük a város nyugati részén volt. Hajnali 5 órakor riadóztatták őket. Az ellenség elérte a vá­rost és birtokba vette a környező magaslatokat, ahonnan lőni kezdték a Stanislawban összezsúfolódott alakulatokat. Hamarosan felfedezték a 23/5. szá­zad lovas kocsijait is és aknatüzet zúdítottak rájuk. A városban hatalmas káosz uralkodott. Kocsi kocsi hátán állt az utcákon, forgalmi dugókat okozva. A német és a magyar járművek összekeveredtek. Sok magyar és német egység elszakadt a parancsnokságától. A 23/5. század is így járt. Nem tudták, hogy hol van a zász­lóaljtörzs és hiába keresték az ezredparancsnokságot is. A tüzérség lőni kezdte a város keleti részét, mert oda a támadók 5 óra körül betörtek. Ezért riadóztatták a századot is. Vizy Ferenc a naplójához a következő kiegészítést tette: „Állandó­an hallottuk az orosz géppisztolyok zaját. Attól féltünk, hogy bekerítenek min­ket. Az oroszok hatalmas túlerővel zúdultak rá a városra. Szinte minden egyes ka­tonának PPS típusú dobtáras géppisztolya volt, még nálunk csak a század- és sza­kaszparancsnokok rendelkeztek Király-féle géppisztollyal. Ezek tűzgyorsasága lassabb volt, mint az oroszoké, s ráadásul szüntelenül elakadt a lőszer. Rájöttünk, hogy mi volt ennek az egyik oka. A magyar gyalogsági lőszer hüvelye acélból ké­szült és lakkbevonatot kapott, hogy védjék a korrózió ellen. Ehhez a lakkhoz szin­te ragadtak a por- és a homokszemcsék, a felhevült csőben pedig megolvadt. Az oroszok lőszere rézhüvelyes volt, így náluk ez a probléma nem jelentkezett. Ami­kor Stanislawba értünk, a város szinte teljesen sértetlen volt. Július 26-án ez a vá­roskép alaposan megváltozott.”243 Elmúlt már dél, de a 23/5. század még mindig a hajnalban elfoglalt helyén tar­tózkodott a város nyugati szélén. A fegyverek zaját egyre közelebbről hallották, amikor egy visszavonuló egységtől a következő tanácsot kapták: Mindenki me­neküljön, amerre tud, az oroszok itt vannak néhány utcányira innen! A század el­indult nyugati irányba. Néhány száz métert haladtak, amikor egy újabb menekü­lő csoport azt állította, hogy körül vannak zárva. Ezt támasztotta alá az is, hogy a környező utcák torkolatából erős gyalogsági tüzet kaptak. A század akaratán kívül is az első vonalba került. A katonák viszonozták a tüzet, és a házak tövébe húzódva haladtak tovább. Az utcák kereszteződése volt veszélyes, itt át kellett szökellni. Egy ilyen helyen Kecskeméthy István főhadnagy századparancsnok comblövést kapott. Két katona az egyikük puskájának két végét fogva ráültet­184

Next

/
Oldalképek
Tartalom