Gere József: Békében, háborúban. A balassagyarmati 23/II. gyalogzászlóalj története (1939-1945) - Nagy Iván Könyvek 15. (Balassagyarmat, 2004)
Harcok a Kárpátok előterében, Erdélyben és Magyarországon
ték, miközben a főhadnagy a vállukba kapaszkodott. így cipelték a golyózáporban több utcán keresztül, amikor is visszavonuló magyar tüzérekkel találkoztak. Az egyik ágyú kezelőszemélyzetét megkérték, hogy vigyék el Kecskeméthy főhadnagyot. Vizy Ferenc századírnok és Ivanics József zászlóaljkürtös segítették fel a parancsnokukat az ágyútalpra, ami hamarosan eltűnt a forgatagban. A századot ettől kezdve gyakorlatilag senki sem vezette. Az utcákon egyre nagyobb tömeg özönlött hátra. A 23/5. század még viszonylagosan mindig együtt volt, amikor elérték a város nyugati szegélyén a Bystrzyca folyó partját. Híd már nem volt rajta, ezért a viszonylagosan sekély vízben át kellett gázolni. A katonák minden fölösleges felszerelésüket kénytelenek voltak a parton hagyni. Azok a kocsik, amelyek túl nehezek voltak és a legyengült lovaik szintén a parton maradtak. így csak a századvonat felével kelhettek át a folyón. A túlsó parton viszonylagos nyugalom volt. A harcok továbbra is a városban dúltak. A század, összekeveredve más alakulatokkal, nyugat felé vonult. 21 órakor egy erdőbe érkeztek, ahol eltévedtek. Egész éjjel bolyongtak, s csoportokba verődve keresték egymást. így érkezett el július 27. Virradatkor még mindig az erdőben jártak úttalan utakon, s az egész nap azzal telt, hogy a század katonái egymást keresték, miközben más alakulatokhoz tartozók is csatlakoztak hozzájuk. A sár az erdőben tengelyig ért, ezért a maradék kocsikat is kénytelenek voltak otthagyni. Gyalog indultak tovább. Az egyik bokorból géppisztoly- tüzet kaptak, amitől megrémültek, és inkább irányt változtattak, mert a katonáknak már alig volt felszerelésük. A visz- szavonulás alatt mindenüket elveszítették vagy eldobálták. Délutánra járt már, amikor elérték a főutat. Hosszú menetelés után a Kárpátok tövében Dolina faluba érkeztek, s éjjel itt maradtak.244 Tibay Géza önéletrajzában így örökíti meg a visszavonulást: „Tartottuk a frontot, amíg az oroszok Tarnopolnál és Kolomeánál összevont hatalmas páncélos erőikkel át nem törték a német és magyar védelmi vonalakat. Megkezdődött a visz154. Tibay Géza katonáinak gyűrűjében, a Kárpátokban 185 2 _ _
