Gere József: Békében, háborúban. A balassagyarmati 23/II. gyalogzászlóalj története (1939-1945) - Nagy Iván Könyvek 15. (Balassagyarmat, 2004)
Don menti hadszíntereken
Don menti hadszíntereken egy kicsit megpihenhetnénk, mivel a faluban nincs hová betérnünk. Egész nap és éjjel itt tartózkodtunk és csak reggel indultunk tovább. Sajnos ez lett a vesztünk. Már vagy két órája mentünk, amikor az egyik település előtt feltartott kézzel haladtak az előttünk menők. A településen orosz csapatok voltak. Ha ezt előbb vesszük észre, akkor talán még idejében irányt változtatunk, de a kitaposott úton jobb volt menni, és a szél is a havat az arcunkba vágta. Ezért nem láttuk jól, hogy mi történik előttünk. így kerültünk az oroszok kezére. A településen már több mint háromszáz fogolykatona volt. Magyarok és németek vegyesen. Az oroszok első dolga volt, hogy megmotoztak és megszabadítottak mindentől. Nem az órámat sajnáltam, hanem két érmecskét. Az egyiken Szűz Mária volt és a hátsó oldalán aranyozott keretbe a következő szöveget vésték: Oltalmad alá futok Istennek Szent Anyja. A másik a Szendéiket ábrázolta. A hátoldalán a következő szöveg volt olvasható: Katolikus vagyok, hívjatok papot! Ezeket a feleségem adta, mielőtt a frontra mentem. Előtte ő viselte egy ezüstláncon. (...) Orosz asszonyok jártak közöttünk. Kenyérért cserében szappant kértek. Én is akartam adni, mivel a gázálarctáskámban volt egy szappan. Akkor vettem észre, hogy a táskában két vécsei kézigránát is van. A szappant gyorsan kivettem és odaadtam az egyik nőnek. A táskát gyorsan becsatoltam. Szerencsére ezt az oroszok nem nézték meg. (...) Szóltam a Pápai honvédnek, hogy mi van nálam, és ez jól jöhet a szökéshez. Próbáltam több honvéddel is tudatni, hogy meg kellene szökni, hiszen tíz-tizenöt katona és egy pár civil, talán partizánok vigyáztak ránk. Nem akartak rám hallgatni. Talán a németekkel könnyebben meg tudtam volna beszélni a szökést és lerohanni az oroszokat. Dél felé sorakoztattak. Kiabálták, hogy »papjaty-papjaty«. Ez azt jelentette, hogy ötösével álljunk. Ez ment talán egy órán keresztül. Számoltak, összebújtak tanakodni, majd ismét számoltak. Többször is hallottuk a beszélgetésükből, hogy »Tyim«. Talán oda kellett volna minket kísérni? Délután kettő óra körül elindítottak minket. Kettesével mentünk. A nagy hóban a szél csak úgy vágta a fagyos havat az arcunkba. Voltak gyengébbek is, akik lemaradtak. Az egymás közti távolság egyre nagyobb lett. Szóltam a Pá156 142. Hars László százados (a kép bal szélén), a vezetésével visszavonulók egyik szánkójánál
