Gere József: Békében, háborúban. A balassagyarmati 23/II. gyalogzászlóalj története (1939-1945) - Nagy Iván Könyvek 15. (Balassagyarmat, 2004)

Don menti hadszíntereken

ványainál sütöttük meg. Általában a szabadban éjszakáztunk a németek meghibásodott gépkocsijai mellett. Ezeket felgyújtották, s mi itt melegedtünk. Volt rá példa, hogy elakadt a gépkocsijuk a hófúvásban. Kértek, hogy segítsünk kitolni és cserében továbbvisznek. De bizony, amikor kitoltuk, nem vettek fel és mentek tovább. Nem jutottak messzire. Újból útjukat állta a hótorlasz. Hiába kérték ismét a »kamerádok« segítségét.

Az előbb becsaptatok, várjátok meg az oroszokat, majd azok segítenek — mondtuk ilyenkor. Az oroszok mindig a nyomunkban voltak. Volt, amikor előttünk és mögöttünk is. Mindezek ellenére jó volt a németek mellett, ha sokszor nem is az úton, hanem attól jobbra vagy balra mentünk. Ez érthető is volt. A sok fegyvertelen gyalogos csak akadályozta a gépkocsijaik és nehézfegyvereik visszavonulását.

(...) Sokszor úgy éreztük magunkat, mint a körvadászaton a nyulak. Azt figyeltük, hogy hol lehet kitörni. Fedél helyett csak a csillagos ég volt. Még ha lett is volna hely a németek által elfoglalt épületekben, oda minket nem engedtek be. Akiknek német gyártmányú géppisztolya volt, azoktól a németek követelték, hogy adják oda nekik. Hiába mondtuk, hogy a magyar hadseregben is a német géppisztoly van rendszeresítve. Egyik alkalommal egy honvédtől a szemünk láttára két német katona el akarta venni a géppisztolyát, hiába tiltakozott. Előzőleg nekem sikerült géppisztolyt szerezni, amivel a lábuk elé lőttem, mire elfutottak. Az ilyen eseteknek az volt a tanulsága, hogy akinek géppisztolya volt, az a köpenye alá rejtette.”209

A visszavonulás alatt csak a legszükségesebbeket vihették magukkal a harccsoportok. A hátrahagyott élelmiszer- és lőszerkészletek többé már nem voltak pótolhatók, s ez a harcértéket nagymértékben befolyásolta. A körvédelmi állások feladása után a katonák még kiszolgáltatottabbá váltak. Ezt az időszakot azok vészelték át, akikben volt kitartás és nem hagyták el magukat. Jól példázza ezt Varga Pál visszaemlékezése. A visszavonulás alatt találkozott a 23/6. század szakácsával, Pápai Ferenccel, aki a falujával szomszédos Pencen lakott, s a továbbiakban együtt maradtak. Velük történt meg a következő eset: „Reggel az volt a dolgunk, hogy a vasútállomáson a vagonokban élelem és lőszer után kutattunk. Élelmet találtunk bőségesen, sőt még lőszert is. Pápai Ferenc azt javasolta, hogy

14L A zászlóaljtól elszakadt, Hars László százados vezetésével visszavonulók egy csoportja

155