Gere József: Békében, háborúban. A balassagyarmati 23/II. gyalogzászlóalj története (1939-1945) - Nagy Iván Könyvek 15. (Balassagyarmat, 2004)
Don menti hadszíntereken
Don menti hadszíntereken 106. Pihenőben а 23/5. század, útban a Don felé rózsaszínűeket küldhették, bal felső sarkába ekkortájt a következő jelmondatot nyomtatták: „Inkább Ukrajnában, mint magyar földön dúljon a háború!” A frontról a zöld színű lapokat küldhették a katonák, a lap bal felső sarkába egy keretezett rész fölé a „Hivatalos bejegyzések” szöveget nyomtatták. Ide került az „Ellenőrizve” bélyegzőlenyomat és a dátum szintén bélyegezve, majd az ellenőrzést végző aláírása. A cenzúrázott lapokból az itthoniak nem sokat tudhattak meg, de érkezése legalább megnyugtatóan hatott, hogy a szerettük jól van és él. A laktanyában megszűnt a pezsgő élet. A parancsnoki beosztásokat a visz- szamaradó különítmény tisztjei töltötték be. A zászlóalj létszáma nem tett ki két századot. Ennek ellenére a kővári és az újtelepi laktanyákat is működtették. Az elvonuló 4. század parancsnokának, Füles József hadnagynak a helyét az 1941-ben felavatott fiatal hadnagy, Deák Gyula vette át. A katonai kiképzésben még nem részesült hadköteleseket a nyár folyamán az 1901-1904. születési évfolyamból hathetes gyakorlatra hívták be.161 Július végén megrendezték a hagyományos helyőrségi tiszti és tiszthelyettesi lóversenyt. A rendezést most is a 23/11. zászlóalj vállalta magára, bár a versenyeken hagyományosan jól szereplő tisztek a fronton voltak. Deák Gyula hadnagy első ilyen versenyén kiválóan szerepelt, több kategóriát is megnyert, és elnyerte „Nógrád vármegye közönségének tiszteletdíj”-át.162 A laktanya legnépszerűbb helyisége a Visszamaradó Különítmény (VMK) irodája lett. Ide futott be 107. Löké Ernő hadapród őrmester szakasza pihenőben, útban a Don felé 114
