Deák Gyula: Ahogyan én láttam. Visszaemlékezés a doni harcokra - Nagy Iván Könyvek 14. (Balassagyarmat, 2004)

SZEMIGYESZJATSZKOJE

rehajtanunk, amit a kiképzésünk során soha nem gyakorol­tunk. Körvédelemből kitörés! A szabályzatunk ilyen fogal­mat egyáltalán nem említett és nem ismert. A teendőinkről csupán sejtelmeim voltak. Talán legjobban a felderítő járőr feladatához hasonlított. Az előttünk álló kitörésnél a harcban való részvétel csak másodlagos feladat volt, elvileg a zárt oszlopnak időveszteség nélkül, minél előbb kellett célba érni, még a terepre való letérése árán is! Fokozott nehézséget oko­zott az, hogy érzésem szerint kellő felderítéssel nem rendel­keztünk. A választott útvonalunkon végig olyan terepen kel­lett menetelnünk, ahol jobbra és balra vízmosások, szakadé­kok voltak. A szabdalt területen történő menetünk alatt, a magas hó miatt felderítő, de még közlekedésbiztosító járőrök és oldalvédek kiküldése sem volt tanácsos, mivel a nagy sö­tétben csak bajt, zavart, még pánikot is okozhattak. Az emlí­tetteket figyelembe véve a menet megszervezése rendkívül felelősségteljes volt, amihez azonban kellő jártassággal, kellő tapasztalattal közülünk senki sem rendelkezett. A kb. 2000 *fő hosszú oszlopnak számított, s menetünk szervezésekor ér­zésem szerint nem számoltak azzal, hogy támadás érheti. Legalábbis azt remélték. A századparancsnokok ezzel kap­csolatban semmilyen figyelmeztetést, utasítást nem kaptak emlékezetem szerint. Nem tudtuk, hogy egy esetleges táma­dás elhárításáig kivel mi történik, éjszaka, magas hóban ho­gyan és ki fogja végrehajtani az ellentámadást, s hogyan cse­lekedjünk mi, parancsnokok. A sötétben ugyanis nem a fegyverek tűzharcából áll a küzdelem, hanem rohamból, kö­zelharcból, amikor nem is tudható ki kivel áll szemben. Egykettőre esteledett, búcsúzni kellett az ismerős házak­tól, a környéktől, mielőtt elindulunk az ismeretlenség felé... Egy pülanatra megemlékeztünk még arról a nyolc bajtár­sunkról, akik az itteni támaszpontunk meglepetésszerű lero­hanásakor tűntek el. Gyógyulást kívántunk annak a kilenc 90

Next

/
Oldalképek
Tartalom