Deák Gyula: Ahogyan én láttam. Visszaemlékezés a doni harcokra - Nagy Iván Könyvek 14. (Balassagyarmat, 2004)

SZEMIGYESZJATSZKOJE

nagy parancsnoksága alatt, akik a Czár főhadnagy vezette sízászlóalj kötelékében harcoltak. Igyekeztem felvenni velük a kapcsolatot, elvégre a saját ezredemhez tartoztak, s a parancsnokukat még Losoncról jól ismertem, ők is, mint ahogyan itt valamennyien, a kettévágott magyar hadsereg kisebbik részéhez tartoztak és pillanatnyilag német parancsnokság alatt álltak. A reteszállásunkban a voronyezsi német hadsereg biztonságos visszavonulása érdekében becsülettel 13 napos sikeres elhárító harcot folytattunk a túlerőben támadó orosz erőkkel szemben. Ez idő alatt Szemigyeszjasztkoje község körvédelménél hét orosz zászlóalj morzsolódott fel. Közel 60 foglyot ejtettünk, akik ruházatának nagy részét magyar eredetűnek találtuk. Természetesen a község kb. kétezer fős védőinél is akadt veszteség. Visszavonulás esetén hozzávetőlegesen 70 hősi halottat kénytelenek leszünk visszahagyni, míg a kb. 200 sebesültünk java részét észak felé, a hadtestparancsnokság irányába sikeresen elszállítottuk. A még visszamaradottakat kitörésünk alkalmával kell magunkkal vinni. Végre a várt, kitörést tartalmazó parancs 16 óra körül rádión megérkezett. A 21 órával kezdődő tervszerinti kiürítés szervezéséhez azonnal hozzákezdtünk. A kiadott parancs értelmében csak a legszükségesebbnek tartott dolgokat vihettük magunkkal, a többit meg kellett semmisítenünk. Ez vonatkozott a lőszerre, élelemre, minden kerékkel rendelkező járműre, az összes híradóeszközre, műszaki anyagra, az emberek által összegyűjtött és a menetet akadályozó egyéni málnákra. Mivel a zászlóalj- és századparancsnoki irattárak, irodai felszerelések is felesleges tehernek minősültek, azokat szintén meg kellett semmisíteni. A cél az volt, hogy a községből kitörő menetoszlop minél rövidebb, minél mozgékonyabb legyen, az ellenséges támadást el tudja hárítani. Újra nehéz helyzetbe kerültünk, mert megint olyasmit kellett vég89