Deák Gyula: Ahogyan én láttam. Visszaemlékezés a doni harcokra - Nagy Iván Könyvek 14. (Balassagyarmat, 2004)

A TÁMADÁS

lanatnyira sem lehunyni. A „képből" nem volt szabad kiesnem, állandóan történhet valami. Mint ahogy éjfél után fél órával a századomnál és a jobb oldali szomszédnál nagyobb lövöldözés, élénk tűzharc fejlődött ki. Újabb támadás! S ettől kezdve szinte folyamatos nyomás nehezedett ránk. Két-három zászlóalj erővel, harckocsikkal megerősítve támadták vonalainkat. Kis idő elteltével értesítést kaptam, hogy a szomszéd századnál a heves védekezés ellenére, középtájon egy fedezéket birtokba vettek az oroszok. A kezdeti sikert kihasználva, lángszórókat is bevetve, mintegy hat fedezékbe fészkelték be magukat. Majd igyekeztek mindkét irányba a felgöngyölésüket tovább folytatni. Eddig már kb. 200 m széles futóárkot birtokolnak. A fenti eseményekről folyamatosan és részletesen kaptam tájékoztatást a zászlóaljtól. Kellő éberségre hívtam fel én is a jobb oldali szakaszparancsnokomat és segítségére azonnal elindítottam a század tartalékából 8 embert. A kirendelt tartalékot az 5. század baloldalán elhárító harcot folytató egységhez irányították, azzal a feladattal, hogy az állásba betört ellenséget közös erővel a futóárkukból vessék ki. Ezalatt a századunk igen erős ellenséges tüzérségi és aknavető tűz alatt állott. A hajnali órákig tartó, két oldalról megindult ellentámadásunk sikert ért el: egy fedezék kivételével visszafoglaltuk a védőállást. A megmaradtban bent ragadt egy igen jól működő lángszóró és golyószóró, de ezek pillanatnyilag ártani nemigen tudtak. így rövid nyugalom keletkezett. Ezt a kis lélegzetnyi szünetet a lőszerutánpótlásra használtuk ki. Az én tartalékom már kifogyott, a zászlóaljtól néhány rákászt sikerült előrehozni, de már ott is fogytán volt. Lőszerhiány ... Már csak ez hiányzott! Étkezésre gondolni ebben a válságos helyzetben senki sem ért rá, de idő sem volt. Tőlünk északra, Sztorozsevoje felől állandó, folyamatos tűztevékenységet hallottunk, melyet néha motorzúgás egészített ki. 42