Deák Gyula: Ahogyan én láttam. Visszaemlékezés a doni harcokra - Nagy Iván Könyvek 14. (Balassagyarmat, 2004)

A FRONTVONALBAN

szüntetésére törekedtek, tudva azt, hogy később nagyobb támadás kiindulópontjává válhat. Nyugtalanságom ezért növekedett, érezve azt, hogy hamarosan, a közeljövőben történni fog valami. Vajon mikor, melyik napon kezdik el a támadásukat a szovjetek és hol? Nagyon szerettem volna mindezt tudni. A másik kérdés: sikerül-e egyáltalán kivédeni az elkövetkező szörnyű nagy nyomást, ami majd ránk terhelődik? Ez utóbbin is sokat gondolkoztam. Milyen áron, miként és hogyan lehetne a támadást a századnál eredményesen kivédeni, elhárítani? Sok lehetőség fordult meg a fejemben, de egyiket sem találtam megnyugtató megoldásnak. Töprengésem közepette a védelmi vonalunkat kezdtem mérlegelni. A század védelmi sávja a szabályzatunk előírása szerint megfelelt a súlyterületen elhelyezett védelem előírásának. Amit kezdettől fogva kifogásoltam és nem tudtam megbarátkozni vele, a század mélységi elhelyezése, annak tagoltsága. Valóságban az egész század egyvonalban, a főellenállási vonal harcárkába „felkenve" helyezkedett el. Ezen változtatni nem állt módomban. Fonák helyzetben éreztem magam: nemrég még otthon a védelem mélységi tagoltságára oktattam az ezred tartalékos tiszti iskola hallgatóit, és most ... Töprengéseim közepette arra a megállapításra jutottam, hogy a támadás folyamán a futóárokba betört ellenség azonnali, gyors „kifüstölésére" a csekély erővel rendelkező századtartaléknak nem sok esélye lenne. Hasonlóan a zászlóalj sem kerülne könnyebb helyzetbe, de az ezredtartalék sem, mivel meglepetésszerűségét vesztve távolról, a hótól megtisztított úton körbe, vagy rövidebb utat választva, a magas havat törve tudna a betörés helyére jutni. Mindkét esetben sok időt vesztve, fáradtan érne oda, így a betört ellenségnek kellő időt hagyna a berendezkedésre, a feltételezett és várt ellentámadás tüzének megszervezésére. Sajnos, minden esetben lépéshátrányba kerülünk! Ilyen helyzetben mi lenne a 31