Deák Gyula: Ahogyan én láttam. Visszaemlékezés a doni harcokra - Nagy Iván Könyvek 14. (Balassagyarmat, 2004)

A FRONTVONALBAN

lalkoztunk. Valamennyi automata fegyver tüzelőállásának kijelölését, feladatát magam határoztam meg, még a váltóállásukat is! Nagyobbrészt a puskával rendelkező katonák tüzelőállása helyének, feladatának helyességét felülvizsgáltam, ellenőriztem. Mindazok, melyeket az első napokban az emberekkel begyakoroltunk, a későbbiekben rendkívül hasznosnak bizonyultak. Nagyon fontosnak tartottam a főellenállási vonal éjjelnappali figyelőszolgálatának megszervezését. Ez rajonként egy-két főt vett igénybe. A veszély alkalmával riasztott raj 45 készenlétben helyezett embere minden alkalommal azonnal beavatkozhatott az elhárításba. A raj többi, pihenő része kényelembe helyezhette magát. Az öthetes, szünet nélküli védőállás-szolgálat alatt a szemköztiek éjszakai vállalkozásokkal nem egyszer próbálkoztak, de időben sikerült mindig észrevenni őket. Egyik alkalommal egy figyelő őrszemünk kiemelésére tettek kísérletet. A futóárokba behatoló katonát dulakodás közben fogtuk el. A másik alkalommal kb. egy szakasz betörését sikerült meghiúsítani, akik a futóárok előtt 10 m-re visszahagyták egy sebesültjüket és két halott társukat. A figyelőszolgálat ellenőrzése során többször magam is hallottam a sötétben az ellenséges síjárőrök léceinek susogását. Az, hogy milyen távol és mennyien voltak, egyszer sem sikerült megállapítani. Az általuk viselt hólepel, meg a sötétség ebben megakadályozott bennünket. Egyébként az első napokban nagy gondot, fejtörést okozott a figyelőszolgálat. Megrémítette a szolgálatot teljesítőket a csekélynek nem mondható 7 vagy 8 fejlövéses eset. A szemközti szibériai gárdaezred távcsöves puskásai erre specializálták, jól belőtték magukat. Nem volt tanácsos egy helyen huzamosabb ideig, vagy egymásután többször a fejüket kidugni, végigpásztázni a terepet. Hogy ezt zavartalanul végezhessék az emberek, s főként minden veszély nélkül, gyor21