Deák Gyula: Ahogyan én láttam. Visszaemlékezés a doni harcokra - Nagy Iván Könyvek 14. (Balassagyarmat, 2004)

A FRONTVONALBAN

san két-két tükör segítésével periszkópokat készítettünk. Ezek után a fejlövések megszűntek. A németektől átvettük a nekünk kevésnek tűnő bunkereket, amelyet ősztől kezdve nehéz körülmények között - az állásuk erődítésével egy időben -, a létszámuknak megfelelő számmal és hellyel építettek. Mi a bunkerek befogadóképességénél nagyobb létszámmal rendelkeztünk. Zsúfoltan, de azért „közmegelégedéssel", úgy amennyire sikerült fedél alá „préselnem" az embereket. A futóárokban készenlétben állók a nagy hidegben csak a bunkerekben találtak meleget, némi menedéket, biztonságot. Ezek voltak a fűtött helyek, ahol szolgálatuk leteltével meghúzódhattak, ehettek, ihattak, melegedhettek, pihenhettek, aludhattak, tisztálkodhattak egyszóval lakhattak! A szörnyű zsúfoltság azt diktálta, hogy új bunkerek létesítését, esetleg a meglevők nagyobbítását szorgalmazzam. De ez az adott helyzet ismeretében rendkívül nagy nehézségbe ütközött. Már decembert írtunk, s a kinti időjárás egyre zordabb, hidegebb lett, közben már a föld is csontkeménnyé fagyott. Az ellenség közvetlen közelsége, rálátása a vonalainkra, nem engedte, sőt akadályozta a művelet elvégzését. Csak a sötétség leple alatt, rendkívül nehéz körülmények közepette tudták volna az építési munkálatokat lefolytatni az igen gyenge bőrben lévő munkaszolgálatosaink. Annak következménye, hogy a bunkerek férőhelyeinek bővítését nem szorgalmaztam eléggé, a későbbiekben fokozatosan jelentkezett a század hangulatában, az ütőképesség és a harcérték visszaesésében. A bunkerek emeletes ággyal rendelkeztek 4-6 fekvőhellyel. Nem egy fekvőhely két ember „tulajdonát" is képezte. A tetőzetet egymás mellé fektetve gerendák sora képezte, föléje 30-40 cm földet terítettek. Nedvességtől úgy-ahogy szigetelték a bunkereket, nagyobb panasz erre vonatkozólag nem érkezett. Olvadás bekövetkezésekor majd azt is meglát22