Civitas fortissima. Balassagyarmat története írásban és képekben - Nagy Iván Könyvek 12. (Balassagyarmat, 2002)

ÍRÁSOK KÉPEK TÖRTÉNETEK Balassagyarmat évszázadai

9 tósága alatt élők erősen megosztottak voltak aszerint, hogy úrbéres vagy pedig ún. majorsági zsellérig Q^Veifcen éltek. Az örököstj^D^a^ok és a cenzualisták gazdasági, olykor nemzetiségi színezetű ellentétét jrá^fe^ítettük. A f^kezeœ#èj^U foglalkozásokon, társadalmi helyzç^ekça átívelő összefogásra csak az 1840-es években került sor. Ekkor „az uradalmak főtisztsége és a városi ügyek közötti súrlódások" miatt (a haszonbérleti jogot a földesurak kivették a város kezéből) egy bizottság alakult, mely javasolta hogy „igen jó lenne a lakosok között egy szerződésre lépni", amelynek értelmében „a mesteremberek a jobbágyokkal kezet fogva, minden ügyekben és bajokban együtt és elvállhatatlanul működjenek". Az uradalmak válasza nem késett: 1845ben, nem kis zűrzavart okozva, egy írástudatlan (akkoriban már a jobbágyok többsége írástudó volt a városban) úrbéresüket ültették a bí rói székbe. • A városi elöljárókat évente választották meg. Az igazságosztás feje a főbíró volt, közvetlen munkatársai a törvénybíró és a kisbíró. Az elöljáróságot 12-14 esküdt alkotta, és a két városi hadnagy a rendőri feladatokat láthatta el. Később az elöljáróság 25 főre egészült ki, tagja volt a város életében is mindenkor fontos szerepet játszó jegyző is. Az uradalmak is úgy intézkedtek, hogy „a bírák minden héten legalább egyszer összeülni tartoznak". Az ülésen főként örökösödési, regálé, vagyonhasználati, haszonbérleti és a közrenddel összefüggő ügyeket tárgyaltak. De ők voltak jogosultak befogadni az új lakosokat is, és ők tartották a kapcsolatot a zsidó és a „rác" („görög") községgel. Nemegyszer kellett megküzdeniük a pénztelenséggel. „Városunk mostani szomorú helyheztetését fontolóra vévén - írják 1834-ben -, minthogy sem a kölcsön felvett kapitálisokat (tőkéket) sem a többrendbeli kontókat (számlákat) de még a hivatalban lévő tiszteknek saláriumait (fizetéseit), sőt még a hajdúknak már kiszolgált béreit sem képes kifüzetni, nehogy tehát ezen az illendőséget és ^ az igazságot sértő történetek által városunk tanácsa becsületét és bizalmát a világ előtt elveszítse" 3500 forintot vesznek kölcsön, melyet a lakosok adóhátralékából kívánnak fedezni. Az anyagi gondok ellenségeskedéseket szítottak, melyek következtében nem egy vezető vált meg tisztétől, „legfőképp becsületének, mint legdrágább kincsének megtartására és biztosítására nézve". A városi tanács mégis sokat tett, tehetett Balassagyarmat fejlesztéséért. 1836-ban Építési Bizottságot hoztak létre, mely \ > azután az építkezések- ( nél már nemcsak a biztonsági, hanem az esztétikai szempontokat is érvényesítette. • Szinte nem volt olyan esztendő, hogy ne támadt volna tűz a városban. 1800. augusztus 5-e például Balassagyarmat újkori történetének leggyászosabb napjai közé tartozik. Egyetlen éjszaka alatt 572 ház vált a tűz martalékává. A tanács ekkor az addigiaknál komo-