Civitas fortissima. Balassagyarmat története írásban és képekben - Nagy Iván Könyvek 12. (Balassagyarmat, 2002)

ÍRÁSOK KÉPEK TÖRTÉNETEK Balassagyarmat évszázadai

hatása volt a helyi zsidó közösségnek. Korántsem tévedés azt állítani, hogy a helyi minjon a magyar, sőt az egyetemes zsidó kultúrában is számottevő helyet vívott ki magának. Hiszen már a 18. század második felétől nemzetközi hírű jesiva (zsidó hittudományi iskola) működött itt, és ugyanezen időtől saját zsinagógája és rabbinátusa is volt a közösségnek. A lélekszám gyors növekedése nyomán hamar szűknek bizonyult az alig egy évszázada épült régi zsinagóga. A hitközség új temploma — heves viták és torzsalkodások közepette — 1868ra készült el. A kétszintes női karzattal rendelkező, mintegy négyezer főt befogadni képes ortodox zsinagóga KözépEurópa egyik legnagyobb és legszebb, mór stílusú zsidó templomai közé tartozott. A hitközség híres rabbijai közül kiemelten kell említést tenni Deutsch Aron Dávidról, aki a magyarországi neológ—ortodox vita és szembenállás idején az ortodoxia egyik kimagasló személyisége — egyben a híres pozsonyi rabbi, Szófer Moyse egyik legkedvesebb tanítványa — volt. Ettől az időtől kezdve egészen az 1944-es vészkorszakig mindig a Deutsch család tagjai sorából kerültek ki a helyi minjon rabbijai. Előbb Deutsch Ahron Dávid fia, Deutsch József Israel, majd annak fia, a mártírhalált halt Deutsch Dávid. A hitközség életében a Weisz család tagjai játszottak kiemelkedően nagy szerepet. Weisz Salamon a 19. század második felében öt évtizeden át volt a hitközség elnöke, nevéhez fűződik a zsinagóga felépítése és számos más intézmény alapítása. Egy időben ő volt az ország „első legnagyobb zsidó földbirtokosa". Salamont fia, Miksa követte a hitközség elnöki székében.