Civitas fortissima. Balassagyarmat története írásban és képekben - Nagy Iván Könyvek 12. (Balassagyarmat, 2002)

ÍRÁSOK KÉPEK TÖRTÉNETEK Balassagyarmat évszázadai

tán elfoglalták, tüzet vetettek rá és alapjáig felégették." A vár és a város vesztét Tinódi Lantos Sebestyén is megénekelte: „Jó dicséretben lőn Szondi vitézsége, / Feje felé írott kopját feltétete. / Ságra és Gyarmatra basa elerede, / De az két kastélban ő egy embert se lele." Elfoglalása után az erődítményt csak az 1580-as években építették újjá. • A török közigazgatásban Balassagyarmat 1593-ig a nógrádi szandzsákhoz tartozott. Az első negyvenéves török uralom ideje egyúttal a kettős adóztatás kora is: magyar és török birtokosainak a város egyaránt adózott. A régi Balassagyarmat kevés ránk maradt lakosságnévsorán tekintve is talán az egyik legérdekesebb az 1570-ben, a megszálló török hatalom által készített összeírás. Ez az első teljes, adóztatási célból összeállított lista a férfilakosságot tartalmazza. Az 58 család vezetéknevei tükrözik a családfők vándorlását és foglalkozását. A beköltözők Szobokról, Dejtárról, Csórból származtak. Nagyobb változatosságot mutatnak a foglalkozásra utaló családnevek, amelyek egyben a város társadalmára is fényt vetnek. Kézműves foglalkozásra utal az 5 Varga, 2 Szabó, 3 Molnár, 3 Juhász, 2 Kovács, 2 Szakács, 2 Doktor, valamint az egy—egy Mészáros és Pintér vezetéknév, míg a többi családnév keresztnévből keletkezett (Bence, Boriska, Istankó, Ferenc, Jankó, Janis) vagy testi-lelki tulajdonságra utalhat (Holló, Boda, Csóka, Kormos, Kis, Veres). • A török város a tizenötéves háború első esztendejében pusztult el. 1593 novemberében az egy évtizeddel azelőtt megerősített gyarmati várkastélyból — Fülek és Szécsény elestének hírére — a török őrség éjnek idején megszökött, és felgyújtotta azt. A visszafoglalt, de rommá lett végvár újjáépítését 1601-ben Mátyás főherceg rendelte el, ami azzal is járt, hogy német katonaság érkezett falai közé. Ezzel az erődítés ismét a bányavárosok védelmét szolgálta. 1605 tavaszán Gyarmat is azon várak közé tartozott, amelyek - miként Mocsáry Antal írja - „hiteket megszegték, az őrizetben levő német katonáknak fejét vették és Bocskainak hódoltak". A következő évben azonban a bécsi béke Gyarmatot ismét Rudolf király birtokába adta. Amikor 1619 szeptemberében Bethlen Gábor hadai nyomultak a megyébe és egymás után foglalták el az itteni várakat, a gyarmati kapitány, az öreg Morgenthaller Fülöp, nem akart meghódolni, „de az őrség másképpen érzett és a makacs várkapitányt megkötözvén, kaput nyitott az erdélyieknek". Amikor azonban Bethlen és a török egyezsége Füleket, Szécsényt és Gyarmatot a töröknek adta, a fejedelem népszerűsége erősen megcsappant Nógrádban. De a város csak 1623 után tért vissza, a következő negyven évre, a Magyar Királyságba. • A város életét ezt követően is végvári helyzete határozta meg, mindennapjaira az itt állomásozó hol magyar, hol magyar—német vitézlő rend gyakorolt befolyást. A század közepétől a várkapitányi tisztet többnyire a Balassák vagy megbízottjaik töltötték be. Közülük a legismertebb Balassa Imre, aki komoly magánhadsereget is tartott várai védelmére, és külön gondot fordított Gyarmat megerősítésére. Miként sokat tett a város fejlesztéséért is. A várban, a „presidium"-ban házai voltak, amiket maga építtetett „sok költségével és alkalmatlanságával". A megbízottak közül Párducz Lukács uramat illik emlí-