Civitas fortissima. Balassagyarmat története írásban és képekben - Nagy Iván Könyvek 12. (Balassagyarmat, 2002)

ÍRÁSOK KÉPEK TÖRTÉNETEK Balassagyarmat évszázadai

terére. Megjelent a városban Lenin szobra, a tanácsköztársasági emlékmű, a munkásmozgalmi panoptikum alakjairól elnevezett új utcák sora, és ennek az elképzelésnek a szülötte a volt pártház kocka-tömbje, a rajta éktelenkedő betonkéménnyel és vörös csillaggal, évtizedekre tönkretéve az egységes történelmi utcaképet. Ezt a megújító, átformáló törekvést ugyanakkor színezte a hagyományokhoz való kötődés is. A múlt és a szocialista jelen ötvözése — ez volt a változtatások alapcélja. Válogatás volt ez a múlt értékei között, a „pozitív", „fejlődő" hagyományok kiemelésével. Jól jelképezi ezt a város 1972-ben elfogadott új, „szocialista" címere is: a színeiben, elemeiben és értelmezéseiben meghamisított történelmi címer és az ötágú vörös csillag összeházasítása az újjáéledő lokálpatriotizmust a kor eszmerendszerébe kívánta beépíteni, a régit saját szemüvegén át láttatva, az újnak hamis genezist adva. • A kommunista ideológia egyik sarokpontja volt az az elképzelés, mely szerint kinevelhető a „szocialista embertípus". A társadalom hétköznapjait és ünnepeit egyaránt meghatározta ez a törekvés. A legkisebbek, a kisdobosok még csak a meséket hallgatták Lenin csodálatos lámpácskáiról meg a partizán hősökről, április 4-ét rollerversennyel ünnepelve. Az úttörők már egyenruhában, vörös nyakkendővel a nyakukban koszorúzták Lenin szobrát a Lenin lakótelepen, oda- és visszamenetelve, harci dalokat énekelve. A szocialista nevelés különös kiszemeltjei voltak az Ifjú Gárda tagjai, akik leginkább őrt álltak, tisztelegtek és koszorúztak — mindezt különös egyenruhájukban, nagy öntudattal. A „kommunista ifjak" mozgalma, a KISZ is csak emlék ma már, felületes, üres, sematikus működésével, komolykodó akarnokaival, jól fizetett, „függetlenített" titkáraival. És mindezt koszorúzta a felnőttek világa: a szocialista brigádmozgalmak, a munka versenyek, a felajánlások, és mindenekelőtt a szocialista ünnepnapok felvonulásai, le- és felintegetései a vármegyeháza előtti tribünnél, a díszletek és jelmondatok - megannyi üres kellék egy megvalósíthatatlan gondolat szolgálatában.