Civitas fortissima. Balassagyarmat története írásban és képekben - Nagy Iván Könyvek 12. (Balassagyarmat, 2002)

ÍRÁSOK KÉPEK TÖRTÉNETEK Balassagyarmat évszázadai

Bárányi Antal szociológus 1972 őszén kérdőíves vizsgálatot végzett balassagyarmati fiatalok körében. A tanulmány 1977-ben „Kisvárosi fiatalok" címen a 'Népművelési Intézet belső használatra szóló kiadványaként jelent meg, hatvan példányban. A feltárt összefüggések, problémák, magyarázatok fontos adalékul szolgálnak egy olyan generáció megismeréséhez, amely a mai Balassagyarmat társadalmi életében is fontos szerepet tölt be. A kivonatos közzététel adalékul szolgál a velük történtek megértéséhez: „A város négyezer fiatalja közül négy—ötszáz, akár családi, akár munkahelyi, akár egyéb problémák miatt, szocializációs nehézségekkel küzd. Azok a fiatalok, akik akár elmentek dolgozni, esetleg máshová, vagy továbbtanulnak és megelégednek a család nyújtotta lehetőségekkel, egyelőre nem jelentenek közvetlen problémát. Azok viszont, akik valamilyen okból kifolyólag — s ezek száma négy—ötszáz, egyébként 'hivatalos becslés' szerint is — nap mint nap szinte az utcára kényszerülnek, már közigazgatási szempontból is problémaként jelentkeznek. Az utolsó másfél-két évben több fiatalkorú bandát számolt föl a rendőrség (betörés, sorozatos lopás stb.). Jelentős részben nem a remélhető anyagi haszon szerepelt csak indítékként, hanem egyszerűen az, hogy idejükkel nem tudtak mit kezdeni, s lassan bűnöző társaságokká, galerikké álltak össze. — A fiataloknak az a része, akiket én ismerek, a saját feszültségét, helyzetének megélt ellentmondásosságát nem a bűnözés irányában 'oldotta meg', mert azokat húszéves korukra kitiltják. Az idézett interjúrészleteknek mindenesetre igazuk van, hogy azok a kulturális és szórakozási lehetőségek, amelyek a városban fiatalként egyáltalán számba vehetők, nem túl rózsásak. Minden nagyobb munkahelynek van egy 'klub'-ja, ezek a klubok kifejezetten szabadidőtöltésre szolgálnak, s nem túl intenzívek. Ezenkívül — és itt kénytelen vagyok már felsorolt dolgokat, ezúttal a 'teljesség igényével' újra felsorolni — van egy mozi, van a művelődési otthon (ezen belül egy táncszakkör kb. tíz taggal, egy intarzia szakkör, hét—nyolc taggal, egy fotó-szakkör szintén hétnyolc taggal, egy színjátszó csoport kb. tíz taggal, melynek fellépését a tavalyi Irodalmi Színpadi Napokon nem engedélyezték, decemberben alakult egy klub, az néhány hónap után meg is szűnt, vannak különféle nyelvtanfolyamok stb.). A Művelődési Otthonban egyébként két hetenként, hetenként - mikor hogy —játszik a Minerva vagy a Centrum zenekar, akkor összejön huszonöt-harminc fiatal, isznak, táncolnak. Egy pincepresszót, ahol esténként általában fiatalok voltak, átalakítottak borozóvá, itt most az egri szőlőgazdaságok tájjellegű borait mérik. A Fémműben alakult színjátszó csoport — 'kellő lelkesedés' híjján abbahagyta működését. A Városi Könyvtárban - külön helyiségük nincs - műkő-