„…ahol a határ elválaszt”. Trianon es következményei a Kárpát-medencében - Nagy Iván Könyvek 11. (Balassagyarmat-Várpalota, 2002)

„TRIANONI NEMZEDÉK” – TERÜLETI VÁLTOZÁSOK ÉS A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTTI MAGYARORSZÁG - Gyáni Gábor: Társadalmi struktúrák és szociálpolitikai kihívások a két világháború között

Jó példa erre Debrecen, ahol a liberális és szociáldemokrata szavazók az 1920-as évek elején időlegesen többséget élveztek ugyan, az évtized második felében azonban a város mégis Bethlent kérte fel parlamenti képviselőjének.

9 E mögött pedig a város hamisítatlanul alföldies, tehát parasztos társadalmi jellege munkált, hiszen a politikailag hangadó birtokos rétegek többnyire mindenütt, s itt is, a Bethlen-féle konzervatív kormányzati erőkhöz álltak legközelebb. Az így jószerivel magára maradt kozmopolita (proletár és polgári) nagyvárost azért is tekintette a vidék szinte teljes egyöntetűséggel idegen képződménynek, mert Trianonnal majdnem hiánytalanul eltűnt belőle minden, ami némiképp a fővárosra emlékeztetett volna, lévén hogy a modern polgári urbanitások vidéki székhelyei zömmel az elcsatolt területeken lokalizálódtak.

10 A peremterületek zömében még csak nem is színmagyar agrárszegénységének a kiesésével viszont a trianoni ország agrárnépessége éppen hogy sokkal kiegyenlítettebbé vált. Hiszen számottevően mérséklődtek az anyagi-jövedelmi egyenlőtlenségek, csökkent a kulturális és mentalitásbeli pluralitás, s ennek folytán homogénebbé, belsőleg integráltabbá lett két háború közti agrártársadalmunk. Mindezt azért is kell hangsúlyozni, mert a heterogenitás túlzott foka korábban erősen fékezte a politikai demokratizálás folyamatát, aminek kivált az agrárnépesség esetében volt kivételesen nagy a jelentősége. Ilyen körülmények között a politikai jogok radikális kiterjesztése mindig is nehezen kiszámítható politikai kockázatok veszélyét idézte fel az elitben. Ezzel magyarázható, hogy a századfordulón a politikai elit határozottan megkülönböztette egymástól a városi munkásság, valamint a vidéki agrárszegénység politikai és érdekvédelmi mobilizálódását. Amíg a városi (a nagyipari) munkásság mozgolódását - a fokozatos legalizálást eszközül használva - igyekezett mindinkább integrálni, addig a falusi-mezővárosi agrárszegénység zavargásaira többnyire és jellemzően a represszió és a szociális olajcsepp-politika kombinálásával reagált.

11 1920-at követően hasonló mechanizmusok éltek tovább. A jószerivel szociálpolitikai gesztusnak szánt Nagyatádi-féle földreform is azt a célt szolgálta, hogy a kvázi tulajdonosi léttel felruházott paraszti egzisztenciák számának látványos szaporításával tegyék még szilárdabbá a rendszer iránt lojális paraszti tömegbázist. Széles tömegek tulajdonosi státushoz juttatása a tulajdon részbeni újraosztása révén - ez volt a társadalom hagyományosnak mondható alsó rétegeivel kapcsolatos integratív politikai szándékok lényege. A szociálpolitika ek9 Veress Géza: Vásári/ István politikai pályája. Csokonai, Debrecen, 1999, 36-37. 10 Vö. Gál Zoltán: A magyarországi városhálózat vizsgálata a banki betétforgalom alapján 1910-ben. In: Németh Zsófia - Sasfi Csaba (szerk): Kőfallal, sárpalánkkal... Várostörténeti tanulmányok. (Rendi társadalom - polgári társadalom 7.) Csokonai, Debrecen, 1997, 50-69.; uő: A magyarországi városhálózat pénzintézeti funkciói a századfordulón. In: Püski Levente et al. (szerk.): Politika, gazdaság és társadalom a XX. századi magyar történelemben I. KLTE, Debrecen, 1999, 227-251.; Beluszky Pál: A Felvidék városhálózata a 20. század elején. In: A Felvidék történeti földrajza. Nyíregyháza, 1998, 440-454. 11 Bővebben lásd Gyáni Gábor: „Civil társadalom" kontra liberális állam a XIX. század végén. Századvég, 1991/1., 145-156.; uő: Nyugtalan századvég. Az agrárszocializmus új megközelítése. In: Glatz Ferenc (szerk.): Agrármozgalmak Délkelet-Európában. Europa Institut, Bp„ 1997, 85-95. 64