„…ahol a határ elválaszt”. Trianon es következményei a Kárpát-medencében - Nagy Iván Könyvek 11. (Balassagyarmat-Várpalota, 2002)

„IDENTITÁS, TÉR ÉS TÁRSADALOM” – A HATÁRVÁLTOZÁSOK REGIONÁLIS HATÁSAI - Csóti Csaba: A Mura–Dráva határ néhány történeti problémája (1910–1955)

Ugyancsak megtalálható rajta a trianoni békeszerződés által elcsatolt Zala megyei Muraköz és a Lendva-vidék is. A Szerb-Horvát-Szlovén Királysághoz került területek közül csak a „Baranya-háromszög" Dárdától északra fekvő vidéke nem került fel a térképvázlatra. A térkép tartalmazza ugyanakkor azokat a területeket, melyek községeit a határkijelölő vegyes bizottság 1921-1922-ben meglátogatott. A két világháború közötti határ menti magyar-horvát kapcsolatok összes találkozási pontjai, a horvátországi Légrádtól a Somogy megyei Barcson át egészen a baranyai Beremendig szintén elhelyezhetők ezen a térképen. Végül a térképre rá vetíthető az 1950-ben kijelölt határsáv is, mely területre az erős militarizáció, a civil közigazgatás háttérbe szorulása volt a jellemző. A fentiek figyelembevételével a Mura-Dráva határvidékének északi vonalát a XX. században, a Dráva folyásirányával megegyezően haladva, a következő települések alkotják: Lenti, Letenye, Csurgó, Barcs, Siklós és Villány. Az egykori folyammérnökök egységes vízügyi szemlélete azonban nem jelentette azt, hogy a Dráva partján élők gondolkodásában is megjelent volna valamiféle folyóparti közösségtudat. A kétségtelenül integrációs hatású természetföldrajzi és gazdálkodási hasonlóságok ellenére már a XIX. századi források is arról tanúskodnak, hogy a szomszédos horvát vármegyékben fekvő községek földjeire másként tekintettek a magyar vármegyék lakói, mint a saját megyéjükben lévő szomszédos községére. A horvát parasztok birtoksértéseivel, a községi legelőkre át-áttévedő jószágok ügyeivel kapcsolatos vizsgálati iratokban jól érzékelhető, hogy Zala, Somogy és Baranya megye déli határait egyben országhatárnak is tekintették.

6 Vagyis hallgatólagosan ott húzódott a határ, ahol az említett három magyarországi megye földjei „találkoztak" a horvát vármegyék, Várasd, Belovár-Kőrös és Verőce földjeivel. Lényegében ezt a határt fogadták el az újkori magyar-horvát államhatárnak is, amikor 1868-ban, a horvát-magyar kiegyezés után először láttak hozzá a két ország határvonalának megállapításához.

7 A magyar királyi belügyminiszter 1868 után 5-10 évenként megismételte az egyes megyék vezetői felé a határvonal kijelölését előíró utasítását. Ez irányú kezdeményezései azonban minden alkalommal csupán részeredményeket hoztak. A meg-meginduló határmegállapítások egy-két község bejárása után általában abbamaradtak. A határ tényleges, terepen történő megállapításának befejezésére csak az 1910-es években került sor, amikor a határrendőrség megszervezésével párhuzamosan immár elengedhetetlenné vált, hogy pontosan ismerjék az országhatár vonalát.

8 A határkijelölési munkákat vegyes bizottságok végezték, melyekbe a horvát és magyar fél az érintett községek, járások, illetve nagyobb birtokosok képvise6 Ilyen eset történt például Somogy megyében 1892-ben, amikor az egyik Dráva-szigeti legelőterületet a hangsúlyozottan horvát hatóságnak nevezett Dráván túli községi hatóság birtokba vette. Lásd Somogy Megyei Levéltár (a továbbiakban: SML), Somogy vármegye alispánjának iratai, 846/1892. 7 SML IV. 407. (Somogy vármegye tiszti ügyészének iratai), I. 100/1914.; és IV. 401. a (Somogy vármegye főispánjának iratai), 100/1883.; valamint ZML IV. 256. (Zala vármegye alispánjának iratai), 10530/1914. 8 ZML IV. 256. (Zala vármegye alispánjának iratai), 10530/1914. A pénzügyminiszter 23 993/1912. sz. körrendelete. 539