„…ahol a határ elválaszt”. Trianon es következményei a Kárpát-medencében - Nagy Iván Könyvek 11. (Balassagyarmat-Várpalota, 2002)
„IDENTITÁS, TÉR ÉS TÁRSADALOM” – A HATÁRVÁLTOZÁSOK REGIONÁLIS HATÁSAI - Csóti Csaba: A Mura–Dráva határ néhány történeti problémája (1910–1955)
lőit delegálta. Ez az első dél-dunántúli határkijelölés lényegében a korabeli magyar és horvát megyék határait mérte fel és nevezte ki országhatárnak. Abban, hogy a horvát-magyar határ kitűzése évtizedeken át elhúzódott, szerepet játszott, hogy a Belügyminisztérium többször megismételt utasításainak végrehajtásához általában nem szabott határidőket. A késlekedés fő oka azonban nem ez, hanem az volt, hogy a határkitűzés végrehajtását az egyes vármegyékre bízták. A községi, járási, megyei tisztviselők szívesebben vették ugyanis, ha a szokásjog érvényesül a megyehatárok esetében, mivel az egyes birtokhatárok, melyeket a mederváltoztató folyóhoz igazítottak, az idők során megváltoztak. Emiatt például Somogy megyében az 1911. évi vegyes bizottsági határbejárás előtt meglehetős aggodalommal gondoltak arra, hogy vitás esetekben a legrégibb kataszteri felmérést kell érvényesnek tekinteni, márpedig az néha a horvát félnek jutatott immár régi „somogyi földnek" tartott földdarabokat is. 9 A regionális és helyi érdekek mellett azonban már a pontos határvonal kitűzése előtt is akadtak olyan problémák, melyek elsősorban két állam nézetkülönbségeként értelmezhetők. A Dráva menti vasutak, részben földrajzi, részben politikai okokból, általában magyar területen húzódtak. Ugyanakkor a vasúti töltéseket a „horvát fennhatóság alá tartozó víz" fenyegette. Az ésszerűség azt diktálta volna, hogy közösen tartsák karban ezeket a vasúti szakaszokat, a csekély állami jogosítványait féltékenyen őrző horvát fél azonban gyakran csak hosszas levelezés és egyeztetés után volt hajlandó lépéseket tenni a töltések érdekében. így 1908ban a bélavári töltés megerősítéséhez is, mely csak horvát oldalról volt megoldható, egy meglehetősen hosszas és bürokratikus levelezése után láttak hozzá. 10 Az elmondottak ellenére az 1910-1914. évi határkitűzés mindkét fél számára elfogadható, a vármegyék organikus területi fejlődéséből következő határvonal kialakulásához vezetett. Mivel az „új" határ a magyar, illetve a horvát fennhatóságú települések községhatárainak mozaikjaiból állt össze, a helyi lakosság életvitelében, lehetőségeiben sem jelentett változást a határmegállapítás. Az első világháború kitörésekor tehát létezett pontos magyar-horvát határ, ha ennek fontosságát a kortársak még nem is értékelték kellőképpen. Mindez csupán 1918 októberében vált lényeges kérdéssé, amikor Horvátország magyar „koronaországból" antantszövetségessé és területszerző ellenséggé alakult át. 1918. október 29-én a horvát szábor kimondta Horvátországnak Magyarországtól való elszakadását. A szábor deklarációja másnapján a Budapesten megalakult Károlyi-kormány, hangsúlyozottan közjogi alapon, elismerte Horvátország függetlenségét. Ez a biztonságos délkeleti határ megteremtésének lehetőségét jelentette Magyarország számára. Ma már tudjuk, a Károlyi-kormány jő szándékú kezdeményezése végül semmiféle hatással sem volt a jugoszláv-magyar határra, hiszen a trianoni béke értelmében Magyarország területeket veszített a Dráva térségében Vas, Zala és Baranya megyékben egyaránt. (A Somogy megyei határkijelölés során csupán területkorrekció történt, hiszen közel 9 SML IV. 407. (Somogy vármegye tiszti ügyészének iratai), 1.100/1914. Somogy megye főmérnökének az alispán részére 1911. augusztus 25-én készített kéziratos jelentése. io ZML IV. 221. (Nagykanizsai Folyammérnöki Hivatal), 446/1913. 540
