„…ahol a határ elválaszt”. Trianon es következményei a Kárpát-medencében - Nagy Iván Könyvek 11. (Balassagyarmat-Várpalota, 2002)

„TRIANONI NEMZEDÉK” – TERÜLETI VÁLTOZÁSOK ÉS A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTTI MAGYARORSZÁG - Ormos Mária: Trianon és a magyar gazdaság

nemzetközi piacra. E tény feltárta az addig legfeljebb sejtett valóságot, magyarán szólva azt, hogy e gazdaság - minden előzetes felgyorsulása és minden korábbi sikere ellenére - ott nem tudja megállni a helyét. Ebben természetesen kereshetjük és részben meg is találhatjuk a békeszerződés által teremtett új helyzet közvetlen hatását, a továbbiakban mégis inkább azt szeretném kifejteni, hogy e ténynek milyen további okaival kell még számolnunk. Mindenekelőtt foglaljuk össze, hogy Trianon közvetlenül miben volt bűnös! A nyersanyagforrások elszakításának magától értetődően szerkezeti változtatásokra kellett vezetnie az iparban, és nem jelentéktelen időre volt szükség ahhoz, hogy az új vezető ágak - a textilipari, a finommechanikai, az elektrotechnikai vagy a később startoló konzervipari létesítmények - megerősödjenek annyira, hogy egyáltalán kimerészkedjenek a nagy piacokra. A korábban fontos szerepet játszó malomipar elvesztette kliensei jó részét, és összezsugorodott. Jelentős megerősödésére már csak azért sem volt sok esély, mert a mezőgazdasági felvevőpiac hosszú ideig egyre csak szűkült. Mindazonáltal megállapítható, hogy az ipar a húszas évek második felében feltápászkodott, viszonylag nem túl nagy veszteségekkel túlélte a válságot, majd 1938-tól kezdve újra felpörgött. Ugyanakkor a már hivatkozott feldolgozások és más munkák ismeretében úgyszólván közhely, hogy a legfontosabb magyar külkereskedelmi áruk: a búza, a liszt, a hús mind nehezebben volt eladható. Nem kétséges, hogy ez a jelenség is részben összefüggött magával a trianoni békeszerződéssel, de a gyökerei már többfelé mutattak. A mezőgazdasági válság ugyanis nem magyar, hanem általános európai kereskedelmi jelenség volt, és már csak emiatt is észre kell venni, hogy a magyar gazdasági kérdésre Trianon mellett azon messze túlmenő körülmények is hatottak. Az első világháború után a magyar és a nem magyar európai gazdaságokra - mintegy egymásra telepedve és egyúttal összegabalyodva - több bénító hatású, nemzetközi léptékű háló telepedett rá. Ezek egyike volt a Trianontól függetlenül keletkezett mezőgazdasági kelepce, aminek a lényege abban állt, hogy Magyarország - valamint a többi agrárállam -, ha megfeszült sem volt képes olyan olcsó termékkel megjelenni Nyugat-Európában, mint az amerikai (és hozzáteszem, mint a húszas évek végétől kezdve Sztálin akaratából a szovjet is). Ezzel kapcsolatban jól ismert a sztereotip válasz, mely nagyjából így hangzik: a jelenség oka a szomszédos országok külkereskedelmi politikájában, az autarkiára irányuló törekvésekben, az amerikai mezőgazdasági cikkek versenyében, valammt a magyar mezőgazdaság elmaradott, feudális eredetű nagybirtokrendszerében keresendő. Mindegyik szempontban van valami igazság, de a listából leginkább a versenyképtelenséget érdemes megjegyezni, mivel a magyar termelőnek semmi baja sem származott volna a kis európai piacok egy részének az elvesztéséből, ha meg tudja szerezni a németet, ám ez egyelőre nem sikerült. Az igazi probléma tehát abban áll, hogy vajon miért nem volt képes a mezőgazdaság annyira modernizálódni, hogy leküzdje ezt az újonnan megjelent akadályt, a nemzetközi méretű kelepcét. Mielőtt e kérdés részleteire kitérnék, meg kell említenem, hogy egy további kelepcét jelentett a nemzetközi adósságok kialakított rendszere, amelynek kulcsát az Amerikai Egyesült Államok tartotta a kezében, és még egy továbbit az általános pénz48