„…ahol a határ elválaszt”. Trianon es következményei a Kárpát-medencében - Nagy Iván Könyvek 11. (Balassagyarmat-Várpalota, 2002)

„TRIANONI NEMZEDÉK” – TERÜLETI VÁLTOZÁSOK ÉS A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTTI MAGYARORSZÁG - Ormos Mária: Trianon és a magyar gazdaság

szűke, aminek a hátterében viszont az állt, hogy a világ meghatározó nagy bankjai és bankárjai mindent megtettek annak érdekében, hogy a világ vissza­térjen a lehető legszigorúbb monetáris politikához, vagyis a pénzszűke állapo­tához. A magyar gazdasági törekvéseket és kudarcokat nem lehetséges e felté­telek, e nemzetközi hálók figyelembevétele nélkül megérteni, de még vizsgálni sem. Ami mármost az alapvető kereskedelmi bajokat illeti, ezek magyarázatá­ban a magyar mezőgazdaság elmaradottságának nyilvánvalóan elsőrendű he­lye van, annak okai viszont már távolról sem ugyanilyen világosak. A magam részéről kételyeim varrnak egyrészt afelől, hogy vajon helyénvaló-e egyáltalán a feudális jelző használata - de ezzel a kérdéssel most nem kívánok foglalkozni -, másrészt viszont még alaposabb kételyeim vannak azt illetően, hogy a magyar gazdaság elmaradottságának okai döntően a nagybirtokrendszerben rejtőztek és egy radikális földreformmal megoldhatók lettek volna. 10 E kételyeket két jelenségcsoport táplálja. Az egyik oldalon az a nyilvánvaló tény, hogy a nagybirtokrendszer fennmaradása vagy modernkori kialakulása több országban nem vált végzetes - és még kevésbé végleges - akadállyá, sem magának a mezőgazdaságnak, sem az egész gazdaságnak a fejlődésében. 11 Ugyanakkor ismertek - főként Európában - olyan nemzeti mezőgazdasági ága­zatok, amelyekben a Magyarországon már-már középbirtoknak tekintett kis­birtoktípus volt, illetve lett a meghatározó, és ennek ellenére egészen jól reu­zált, 12 sőt van arra is példa, hogy eredményesen lehetett gazdálkodni ennél ki­sebb földterületek tipikusnak tekinthető birtoklása esetén is. Ebből az én olva­satomban az következik, hogy a tipikus birtoknagyság önmagában véve nem feltétlenül meghatározó az eredményességre vonatkozóan, és emiatt eleve to­vábbi okot vagy okokat kell keresni, ha egy mezőgazdaságot hanyatlani vagy egy helyben topogni látunk. A mások oldalon viszont jól ismert a világháború utáni években a többé-kevésbé radikális földfelosztások egész sora, amelyek viszont ahelyett, hogy eredményre vezettek volna, kb. egy évtized alatt újrater­melték a szegénységet és a kilátástalanságot. 13 Ebből viszont az következik, hogy egy földreform vagy földosztás önmagában véve szintén nem oldja meg a mezőgazdasággal kapcsolatos problémákat, hanem a megoldásnak akkor is számos további elemére kell tekintettel lenni, ha egy gyökeres föld birtokrende­zés végbemegy. Hozzáteszem ehhez, hogy benyomásom szerint minél radikáli­sabb volt a földfelaprózás a többi feltétel teljesülése nélkül, annál kisebbnek lát­szik problémamegoldó hatása. Azt gondolom tehát, hogy a földdel kapcsolatos magyar mítoszt felül kelle­ne vizsgálni ahhoz, hogy valóban a problémák gyökeréig áshassunk. Ami ma­E felfogás végigkísérte a Horthy-korszakot a baloldal egy részén és a radikális jobbol­dalon. 1945-ben széles körű egyetértéssel találkozott, szinte általános vélekedéssé vált a visszatekintő történeti irodalomban, és túlélésével máig találkozni. Iowa államban a tipikus farmerbirtok 1000 hektár körül mozog, és a spanyol vagy az olasz nagybirtokok távolról sem tűntek el. Ezek a 30-40 hektár között mozgó kisbirtokok, amelyek több európai országban jel­legzetesnek mondhatók. Többek között ez történt a legradikálisabb földreformot végrehajtó Lettországban és Észtországban, valamint Romániában is. 49

Next

/
Oldalképek
Tartalom